Tisztelt olvasóim!

             Már tegnap eldöntöttem azt, hogy a soron következő fejezet első részével megnyitom a blogomon a 2015-ös  új esztendőt. Viszont ma elkezdtem azon gondolkodni mennyire hasznos az, amit csinálok elérem e azt a célt amit szánok e írásnak. Hiszen bármennyire is hangsúlyozom azt, hogy ez az én verzióm a mi kis Kácsunk feltételezett történelméről, valamint ha van több történeti változat, közlöm az alternatívákat is, végül mégis csak egy kész valamit teszek le az olvasó elé. Pedig a legfontosabb az lenne, hogy megmozgassam az emberek fantáziáját ebben a fantáziaszegény modern világban. Szomorúan konstatálom, mennyire nem vagyunk rákényszerítve a kreativitásra. Az ételeink készételek, elősütött-főzöttek a történeteket, amiket nézünk más már kitalálta kiszínezte megálmodta, szóval egyszerűen csak be kell fogadnunk mindent úgy, ahogyan az már mások kitalálták. Tisztelet a kivételnek, de sajnos az emberek ma már nem nagyon szeretnek olvasni pedig az olvasás az egyik legkreatívabb tevékenység lehetne egy átlagember számára. Az író a sztorit a személyeket megálmodja és papírra veti viszont, hogy a történet miként jelenik, meg az olvasó fantáziájában hogyan néznek ki a szereplők a helyszínek a ruhák a járművek a fegyverek, a történet világa ez személyenként mind mind különböző lehet.

Esetemben is sokszor a fantáziámra kell hagyatkoznom, hiszen írott és egyéb történeti emlékek nélkül hogyan is lehetne ez másként. Természetesen nem akarok kitalálni semmit, amit leírok, ahhoz próbálok bizonyítékot mellékelni sok-sok logikával kutatással és kreatív józan paraszti gondolkodással.

Mikor otthon vagyok a szülői háznál és egyszerűen csak csodálom a település megunhatatlan szépségeit eszembe jutnak azok a személyek, akik e földet taposták előttem a nagyszüleim, dédszüleim őket még ismertem, ha máshonnét nem hát öreg fotókon keresztül. De én sokkal többet akarok tudni. Kik voltak ők honnét jöttek merre mentek mit csináltak, hogyan éltek? Ezek a válaszok valahol ott vannak a nagyvilágban szétszórva könyvek, tanulmányok, dolgozatok lapjain és ezeket keresem, kutatom, hogy megértsem azt, miért is vagyok itt. Egy dologban viszont egészen biztos vagyok ez az írás soha sem jött volna létre, ha nem szeretek olvasni.

Beszédes oklevelek, avagy határrekonstrukciók és magyarázatok oklevelek és úrbéri térképek alapján:

Ebben a fejezetben először kronologikus sorrendben ismertetni szeretném a fellelhető oklevelek és dokumentumok tartalmát majd az ismert adatok alapján rekonstruálni a Borsod megyei Kácsok, és au Vr-sur nemzetséghez tartozó települések és birtokok valószínűsíthető számát és helyzetét. Biztonsággal megállapítani és pontosan megmondani mi hol volt található a XII- XVI. század között igen csak bonyolult és nehézkes. Nincs ez másként a Borsod megyei Kácsok és az Vrvsur nem béli nemesek birtokaik esetében sem. Viszont nagyon fontosnak tartom, mert talán a maximálisan fellelhető dokumentációk és írott emlékek alapján tisztább képet kaphatunk az érintett települések valamikori helyzetéről és az Vrv- sur nem béli nemesek területeinek kiterjedéséről. Kezdjük a válaszok keresését az első hivatalos oklevéllel, amely Kácsot említi.

1248.február 24. Görgő az oklevél tulajdonképpen egy határbejárás alkalmával született a lényege a következő. IV. Béla király elcseréli Lampert egri püspökkel Sáros, Eperjes és még tizenöt falu tizedéért Cserép és Csege falut, a Kyskampnath nevű tárnoki földet, továbbá adományozza Poroszlón a vám harmadát meg egy kúriát, Désaknán egy sóaknát és az egyház területén egy vár építési jogát azzal a feltétellel, hogy nem lehet a birtokokat elidegeníteni. Mint láthatják az oklevél nem kifejezetten Kácsról szól viszont mivel Cserép falu területileg határos Káccsal ezért a határbejárás során megemlítik Kács monostorának földjeit és az Vr-sur nem béli nemesek földjeit is.” Az első határvonal északkeleten kezdődik a Bodzáshegy nevű helyen és elválasztja a mi borsodi várunk Nagygyőr nevű földjétől; innen mintegy a nap járása szerint egy hegyig halad, amit Miklóslukának neveznek, s ott kezdik határolni az Örsúr nemzetségbeli nemesek és a Kácsi monostor földjei” A fenti információk azért fontosak mert meghatározzák a mai Kács helyzetét a dél bükk ölelő karjaiban. Az említett Bodzás hegy és Miklúslúga a mai napig ismert helynevek a környéken élők között valamint az említett Nagygyőr a mai Diósgyőr területét takarja. Továbbá a Kácsi monostor és az említett helynevek mindenden kétséget kizárólag földrajzilag behatárolják Felső- Kács vagy monostoros Kács helyét. Ebben azért lehetünk biztosak, mert a szóban forgó három Kács közül csak egy monostorról tudunk, ami a mai Kácson volt és ez az információ a továbbiakban fontos jelentőséggel fog bírni.

„Borsod Megye Egri járás egyedül csak ezen néven Kacs ismeretes országszerte; ámbár történik az, hogy ezen két helyi név Gács és Kacs gyakran össze zavartatik, azomban itt csak a betű csere hoz kétséget, nem pedig az, hogy régenten más néven volt ismeretes. E község már 900 százban létezett, mit a Szent egyházon lévő fölirat, hogy ezt Eörs az ő Istenének épitette, úgy azon kő, melyen a bálvány imádók áldozatjaikat felhúzták eléggé igazolja a fentebb kitett év, vagy talán még korábbani fenállását e helységnek, valamint azt is, hogy abba Zárda és Vár is létezett jelenleg is látható romjai igazolják, melyet a köznép Tibold várának nevez, még pedig azért, hogy azt legutoljára Tibold vezér lakta…”

Forrás: Pesty Frigyes Borsod vármegye leírása 1864-ben (Documentatio Borsodiensis 5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1988)

„A falu éjszaknyugati részén fekszenek a völgy legfőbb történeti nevezetességei: a zárda és apátsági román templom utolsó nyomai, az egyetlen emlékek ezen nemzetség nyolcszázados multjából…”

 Forrás: Kandra Kabos Adatok az Egri egyházmegye Történetéhez II. Füzet 1886.

„A településre és a bencés apátságra vonatkozólag több adatot ismerünk a múlt században készült munkákból, de a plébániatemplomról nem sokat tudunk. Azt írják róla, hogy a régi, apátsági templom helyén áll.1962-ben tatarozták a templomot. A munka megkezdését időben jelezték az Országos Műemléki Felügyelőségnek, így módunkban volt azt figyelemmel kísérni. A vakolat leverésekor több olyan megfigyelést tettünk, amely a templom építéstörténete és a falu története szempontjából egyaránt fontos adatnak tekinthető. A templom a falu közepén emelkedő dombon, sziklaháton áll annak is keleti, elkeskenyedő végén. Máig sem eldöntött kérdés az, hogy a jelenleg álló templom románkori-e és kapcsolatba hozható-e az egykori bencés apátság templomával? A kácsi templommal legutóbb foglalkozó Szabó Ferenc azt írja, hogy „ ... véleményem szerint... ez újabbkori építmény, amelynek a régi román egyházhoz csak annyi köze lehet, hogy annak köveit ehhez felhasználták. A régi templom a monostorral együtt jóval régebben elpusztult. Szakszerű ásatással azonban a monostor és templomának helyét és talán alaprajzát is meg lehetne még állapítani…”

 Forrás: Kozák Károly Adatok Kács történetéhez Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

Mint látjuk három különböző forrás, amelyek egyértelműen bencés apátságot határoznak meg a mai templom helyén és a „templomdomb” területén. A következő adat 1251.ben keletkezett ahol a Kácsi apát jogi ügyintézés céljából a káptalan előtt megjelent. Az eredeti dokumentum másolatával nem rendelkezem, ezért hivatkozom az alábbi dolgozatra.

1251. 05. 24. 1256.08.09. 1263. 08. 01

Mandátum Relatio Privilégium Terület

„Felmerül a kérdés, hogy kik voltak, akik a káptalan előtt megjelentek ügyük intézésére. Könnyű a dolgunk az egyházi személyek esetében, mert nekik mindig megadják a rangjukat. így értesülünk arról, hogy a káptalan előtt megjelent Simon pap Kassáról, Phyle zágrábi prépost a Hont-Pázmány nemből, Moza szerencsi apát, a Kach-i bencés monostor apátja, György és Mihály mester mislyei prépost is…”

Forrás: E. Kovács Péter Az egri káptalan hiteleshelyi és oklevélkiadói tevékenysége az Árpád-korban

A következő Kácsi apátsággal kapcsolatos hivatalos dokumentum 1268.ban és 1292.ben keletkezett. Az 1291.(92) dokumentumnak sem eredeti latin nyelvű sem regeszta (magyar nyelvű fordítás) formájával nem rendelkezem ezért az 1291.(92). évi dokumentum ismertetése miatt újra egy dolgozatra hivatkozom.

„Ezen adat elemzése, vizsgálata után bizonyosra vehetjük, hogy az apátság alapítása a tatárjárás előtti időben történt. 1268-ban, majd 1292-ben az alapító nemzetség tagjai beleegyeznek abba, hogy a szent Péter tiszteletére szentelt apátság amúgy sem túlságosan nagy birtokából a kácsi apát egyes birtokrészeket „a monostornak égető szüksége miatt" eladjon. Kandra Kabos: i. m. 179. és 366—368. (Ebben az oklevélben említik a monostor titulusát: „ ... Gregorio religioso virö abbate Monastery sancti Petri apostoli de Kach de ordine sancti Benedicti..."

Forrás: Kozák Károly Adatok Kács történetéhez Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

Sajnálatos az, hogy az 1292. évi latin nyelvű dokumentumot vagy annak regeszta formáját még eddig nem volt szerencsém megszerezni, mert Kandra Kabos Mező-Kács (Dormánd) eladását 1291. évre keltezi, viszont Kozák Károly az 1292.évre hivatkozik. Dormánd esetünkben azért is érdekes, mert nem csak a Kács nevű települések közé tartozik, hanem az Vrvsur nemzetség és a Kácsi apátság tulajdonát képezte. Mező- Kács (de Kach Campestri) az általam eddig egyetlen ismert hivatalos oklevelének regeszta változatát 1302.ből már a „Kács nevéről és annak jelentéstartalmi lehetőségeiről” fejezetben közöltem.

1268. István ifjabb király Maly és Thokay nevű birtokokat, úgy az Vrsur nemzetségtől mint a kácsi monsostor kegyurától megvett Filtó nevű halastavat Szederkény és Kisfalud nevű faluk között Borsod vár-megyében, Szőke Miklóstól s atyjától Tamástól elveszi és Ponith dobo-kai ispánnak, ki magát a feketehalmi és ilsraszegi csatákban kitüntette, adományozza.

Forrás: Nagy Imre Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VIII. (Budapest, 1891)

Viszont 1292. évből származik egy másik oklevél, amely a Kácsi apáturat említi egy birtokadományozás során ahol örsi Imre lovag ki örökös nélkül hal meg az Egri egyházmegyére hagyja birtokait.

1292. április 9. A váci káptalan bizonyságlevele arról, hogy Tiszaörs falubirtokot végrendeleti úton az egri egyházmegye kapta meg.

„Végül is a mondott Péter mester - annak a vidéknek megjárasa után - hozzánk visszatérve előadta nekünk, hogy amint egyházi emberektől, plébánosoktól, prépostoktól, sok szavahihető embertől, nevezetesen Jánostól, a poroszlói apáttól [Johanne abbate de Puruzlo], a kácsi apáttól [abbate de Cach], Péter poroszlói plébánostól [petro plebano de Puruzlow], Miklóstól az örvényi [de Eurem]paptól akinek gyónást tett…”

Forrás: ADATTÁR • Benedek Gyula Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 13. századi történetéből (1251-1299)

Ezen oklevél ismertetése után jött el az ideje annak, hogy felhívjam a figyelmet arra a tényre, amit már a „Kács nevéről és annak jelentéstartalmi lehetőségeiről” fejezetben kitárgyaltam a történelmi Magyarország területén számos azonos vagy hasonló kiejtésű település létezett legyen az Kács, Kócs vagy Kacs, és Kocs, amelyek kiejtésükben jelenleg ugyan különböznek, de ősi értelmük ugyanazon szó értelmére vezethető vissza. De ezeknek latin nyelvű írása már teljesen más ügy mivel a latin nem ismerte a hosszú magánhangzókat sem ezért a Kaach vagy Kach ugyanúgy lehet Kócs vagy Kács. Ezért azokra az oklevelekre és dokumentumokra, amikre valószínűség szerint ki lehet mondani, hogy a Borsodi Kácsokra vagy az Vr-sur nemzetségre vonatkoznak olyan apró, de nem jelentéktelen szavakra és kifejezésekre kell figyelni, amik adott esetben eldönthetik hovatartozásukat. Tehát nem mindegy hogy az ismert dokumentumokban Kácsi (Kaach-i) apátúr, Kácsi (Kaach-i) plébános vagy egyház szerepel vagy nagyon fontos az is hogy a dokumentumok tartalmazzanak olyan személy és helyneveket (Vrvs,Tybold,de genre Vrv-sur, Feketesyr..) amik a kutatott területhez köthetőek. Ennek ellenére sokszor sok helyen elbizonytalanodhatunk, mert a latin szövegekben már eleve elírásra kerülhettek hely és személynevek történhetett félrefordítás az oklevél regeszta változatában, ami esetemben nagyon fontos, mert a latin tudásom nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Értelmezéseim pedig ezekből a Magyar nyelvre lefordított dokumentumokból származnak, és ha a fentebb felsorolt problémák bármelyike fennáll, akkor az én okfejtéseim is hibásak. Nézzünk erre egy példát az oklevelek sorából.

1414.Dec. 29. (16. die 15. diei Andree) Az egri káptalan Garai Miklós nádorhoz. ítéletlevele értelmében Zelche-i István mester nádori ember Domokos, a Kaach-i egyház apátja, valamint az Ohath-i Simon alperes részére kiküldött káptalani megbízottak kiszállva Ohath birtokra, itt a Kwtelto és Tartó halastavakat, földet és rétet az apát kijelölése szerint felülvizsgálták oly módon, hogy az apát in prato transeundo quoddam longum stagnum demonstrando, quod Kwtelto nominasset, és azt mondta, hogy az az övé és egyházáé; mire Simon azt válaszolta, hogy azt a halastavat nem Kwtelto-nak, hanem Zylag-nak hívják, és ha az apát is akarja, ő kész a halastavak, föld és rét megmutatására, amit az apát készségesen elfogadott. így transeundo prope Ticiam ex opposito silve Hereph vocate unam piscinam Kwtelto vocatam et aliam maiorem a parte meridiei dicte piscine Kwtelto Tartó nominatam, que ab aquilone per longitudinem adiaceret versus meridiem ac terram et pratum inter dietas duas piscinas existentes demonstrasset. Mivel az apát nem mondott ellent, azokba őt és egyházát beiktatták. Az apát fogott bírák közbenjárására Simonnak elengedte az összes bírságot.

Hártyán, függőpecsétje hiányzik. MTA Kt., Kézirattár, Vigyázó-Podmaniczky cs. lt. A-44. (DF 244351.) -(M.)

Forrás: Mályusz Elemér-Borsa Iván Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

Ennek az oklevélnek számos kérdőjeles pontja van, ami miatt számomra eldönthetetlen igazából a kérdéses terület hovatartozása. Az első dolog az említett Kácsi egyház apátja. De melyiké? A Borsod megyei monostor apátja vagy a Közép- Kács egyházának apátja esetleg (Alkács) vagy a földrajzilag érintett terület azaz Pusztakócs egyházának apátja? Indokaim, mint már ismerjük a Kácsi apátság 1248.ban már létezett és fentebb már közöltem azt a bizonyos oklevelet, amely 1268.ban két halastó eladására hivatkozik, amik az „Vrvsur nemzetségtől, mint a kácsi monsostor kegyurától”lettek megvásárolva. Ez az oklevél a mai Máji és Tokaj településekre és valószínűleg a Szederkény és Bodrogkisfalud között létezett vagy létező halastavakat említi és ezek a települések vitathatatlanul közel vannak bizonyos Vr-svr nemzetséghez tartozó birtokokhoz vagy olyan településekhez ahol a Kácsi apátság vagy az Vr-svr nemzetség neve felvetődik.

Az Vrv-svr nemzetség ősbirtokai és az érintett terület térképe Forrás: Google Earth

Az oklevelekben szereplő ősbirtokok, amikkel majd a később találkozhatunk az ismertetésük során Mező-Kács (Dormánd), Pély, Nagymihály (Mezőnagymihály), Dorogma (Tiszadorogma), Eszlár (Oszlár), Bikk (Nemesbikk), és ugye valahol Szederkény és Bodrogkisfalud között két halastó. Ha a Pély, Dorogma és Szederkény egymáshoz viszonyított jelentős távolságát nézzük és viszonyítjuk az oklevélben szereplő Ohathoz akár Vr-sur nemzetéghez tartozónak is nyilváníthatnánk. Viszont az tény hogy Pusztakócs 1330.ban önálló templommal, lelkésszel és hitközösséggel rendelkezik. Nézzünk egy pár adatot Pusztakócs történelméből.

Részletek Hajnal Imre: Pusztakócs- Kócsújfalu írásából

Morzsák Kócs múltjából

„Tariczky Endre plébános, régész TISZAFÜRED VIDÉKE /Eger, 1892./ c. könyvében írja meg K ócs történelmének vélhetően legrégibb eseményeit. Tariczky könyvéből megtudhatjuk, hogy már a honfoglalás előtti években is az akkor élők előtt ismert volt Kócs szigete, mely terület az Alföld legkiemelkedőbb, legmagasabban fekvő része.

Egyik oldalon a Tisza, másikon a Hortobágy folyó határolja, s körös-körül víz, láp, mocsarak vették körül. Tariczky az ős tiszai szigetet Kócsszigetnek vagy Tiszafüredkócsi-szigetnek nevezte. A Kócsi sziget az Alföld legkiemelkedőbb, legmagasabb részén fekszik. Ez a terület ősidők óta lakott volt, Tariczky írása nyomán tudjuk, hogy itt már a réz és a bronzkorban is megfordultak a rómaiak, a népvándorlás kori népek, a hunok, az avarok is megtelepedtek itt. Az itt járt vándor népek közül Attila hunjai 373 körül jöhettek a mai Magyarországra, s a Kócsi sziget környékén üthették fel tanyáikat, főhadiszállásukat, és e sziget őrállásai szerint készültek a római birodalom elleni harcra. A   Kócsi szigeten lehetett a   hunok első főhadiszállása, innen indulhattak a rómaiak ellen és ide is térhettek vissza a győztes csaták után. Tariczky Endre Kócsot a hunok győzedelmes előre haladásuk kulcsaként jelöli meg, sőt, szerinte a régi Kócs falujának elnevezése is Árpád hunjainak köszönhető. Árpád két vezére Tas és Szabolcs vezényelte a rómaiak elleni sikeres hadjáratot, s visszatérve a Tiszafüred-kócsi szigeteken táboroztak. Pusztakócs/Kócspuszta/ Károly Róbert uralkodása idején. A népvándorlás idejében a hunok mellett az avarok is   megtelepedtek a Hortobágy kócsi részén. A Zelemér földnek nevezett Etellakán a hunok távozása után az avarok is laktak e tájon, mint ahogyan Tiszaörs Kócs felé eső részén folyt ásatások eredményei is bizonyították ezt. A Kócsi pusztát halomsírok veszik körül. Kócson és környékén még ma is léteznek ezek a halmok: Nagyhalom, Filagóriás-halom, Meggyes-halom. Bizonyára   a halmok között őrizték állataikat a hunok is és az avarok is. Ezek a halmok szabad szemmel is jól látható távolságra estek egymástól. Tariczky tudósít bennünket arról, hogy a Sarkadér és a Sárosér között lehetett egy ős nomádtelep a kócsi oldalon, mely az ott megtelepedett népeknek menhelyül is szolgált. Hogy miért is választotta a népek sokasága Kócsszigetet ideiglenes lakhelyéül, szintén Tariczytól idézünk: „…az ősidőből nyert alakjában a legelő jószággal,barmokkal,tenyész- és csatalovak állományával önmagát fenntartó idevándorolt hun népfaj előtt kedves volt valóban s maradt utódaik előtt is, - s valljuk meg, kedves még jelen állapotában is, midőn szikes talaja felett művészi magaslatra emelkedett gazdászat ma már úrnő. Hol ménlovak tombolásait, a tejútként fehérlő gulyák bömbölését már zakatoló gépek pótolják, s az illetők magtáraiba világhírű aczélos búzát szolgáltatnak.” A tatárjárás idején a Kóccsal határos Egyek elpusztult, mint ahogyan a Tisza melletti Örvény területének többsége is. Ejtsünk még szót a Tiszafüred-Kóccsal határos Zám területérői is, az u.n. Faluvéghalmáról is, mely 1241-ben a tatárok áldozatául esett. Kócs Károly Róbert uralkodása idején megült telepközségként létezett. A telepesközségek vizek partján, gazdag növényzettel, állatvilággal rendelkező területeken,jólvédett magaslatokon jöttek létre. Mindez Kócson rendelkezésre állt. Az egri egyházmegye egyik lajstromában 1333-ban találjuk Kócs nevét Gwch- és zárjel között Kocsh – nak írva. Az adatok arról tájékoztatnak, hogy Kócs lelkésszel bíró hitközség, temploma van, s mint ilyen a római apostoli szentszéknek péterfillér fejében évenkint három ezüstdenárt fizetett. Tehát itt a pápának szolgáló adó kivetéséről és megfizetéséről van szó. Kócs neve -   egy egykori nagy hortobágyi puszta, Z á m   már az Árpád-korban – feltűnik egy régi írásban: „…Zám eredetileg keleten a Hortobágy folyóig terjedt. ..1453-ban Zámot is pusztabirtoknak nevezték. Zám az Árkus és a Sárosér és K ó c s   keleti határa között feküdt. /Hajdú-Bihar Megyei Levéltár XXIV. Kócs mint falu a 16. században már nem létezett. A korabeli iratokban Tiszafüredhez kapcsolva találjuk…”

Forrás: http://morzsak.hupont.hu/

Azt hiszem, az ismertetett adatok alapján nem állítok valótlanságot azzal, ha azt mondom, egyértelműen nem lehet eldönteni kihez és hová tartozott az említett Kwteltő ésTartó tavak. Mint láthatjuk tényleg nem mindegy hogy Kaach-i apát vagy Kaach-i pap vagy plébános hogy ebben az esetben ki tévedett az oklevél írója vagy ennek fordítója tőlem felkészültebb elmére vár. Mivel a dokumentum Kaach-i egyház apátját említi így ebben az esetben a mai Kács településen lévő apátsághoz kellett, hogy tartozzon vagy olyan másik Kács vagy Kócs nevű településhez melynek kolostora volt.

apát (latin-arámi = "atya") Eredetileg remetéket neveztek így. Egyes katolikus kolostoroknak, az apátságoknak az elöljárója (főleg a bencéseknél (Lásd ott)). Jogköre és hatalma püspökéhez áll közel. "Különb volt, mint nyolcvan apátúr, szentebb úr nem vala itten. " (Ady: Dózsa György lakomáján). Később címzetes papi rang is volt: Martinovics apát pl. sose volt kolostori elöljáró.

Forrás: Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára

Pusztakócs térképrészlet Forrás: Google Earth

Érdemes megfigyelni Pusztakócs környékén a „kacskaringós” Tisza medrét valamint azt az adatot miszerint az Alföld legkiemelkedőbb, legmagasabban fekvő része. Kócs vagy Kács egyre megy, mindkettő görbeségre-hajlatra utal. De mielőtt folytatnám az oklevelek ismertetését egy pár szót újra a Magyar nyelv fantasztikus és logikus voltáról. Az idézett oklevélben két tónak a neve szerepel Kwteltő és Tartó első olvasatra elgondolkodtam azon mi köze lehet a Kő-tetőnek egy tóhoz, a tavakra nem igazán jellemző, hogy hegyek (kövek) tetején legyen kiváltképp nem az alföldön. Pedig a válasz meghökkentően egyszerű újra egy környékünkön is használt és általam is ismert szó adta meg az első lökést, ezt a kifejezést édesanyám, nagymamám is használja használta és valószínűleg más vidékeken is ismert az a kifejezés hogy kőttes tészta vagy sütemény tehát valamilyen kelesztett tésztaféleség. A csirke és egyéb szárnyasok tojásból kelnek, míg a halak ikrából teszik ugyanezt a halkeltető kifejezés a haltartással kapcsolatban mindmáig használatos szakszó egyébként én személy szerin nem is ismerek más kifejezést a kishalak megszületésének definíciójára. Tehát az első tó neve Keltető tájnyelven Költető vagy Kőttető az a tó ahol a kishalak megszületnek és felcseperednek a második tó neve annyira magyaros és logikus, hogy most jelen pillanatban is ezen mosolygom, a tó ahol a nagy halakat tartják, vagyis nevében a funkciója TARTÓ.

Az időrendi sorrendben következő oklevél számomra az úgynevezett beszédesebb oklevelek közé tartoznak, ahol már megjelennek, az érintet településekhez köthető helynevek is.

1297. Az egri káptalan átírja András egri püspök 1297. évi bizonyságlevelét, mely szerint Ivánka fia László és Vechkelyn fia János az Ursur nemzetségből, nővérük fiát Pétert az egri szent Demeter egyház lelkészét, az anyja után járó leánynegyedi örökségére nézve Kach nevű birtokban Feketesyr nevezetű telekkel kielégítik.

Forrás: Nagy Imre Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VIII. (Budapest, 1891.)

Fekethesyr: „Fekethesyr nevezetű telek” bevallom őszintén elég sokáig tartott, míg ráleltem a valószínűsíthető megoldásra. Véleményem szerint ez nem lehet más, mint a Fekecsér nevezetű föld, ami Daróc (Alkács), Leányfalu, Felsőábrány, és Vatta között terült el. Tudomásom szerint máig ismert név Tibolddarócon egészen biztos, de azt hogy kiterjedése mekkora ma arról nincs információm. A Fekecsér név hivatalos dokumentumban pontosabban egy úrbéri térképen is megtalálható, mint Sályhoz tartozó terület a térkép 1859.es keltezésű és a levéltári száma BM. U.578. Sajnos a bizonyítékot bemutatni nem áll módomban, mivel a levéltár bárminemű felhasználását tiltja. Kandra Kabosnál az alábbiakat olvashatjuk a névvel kapcsolatban „Feketheser : Ritkán rordúl elő, elsőben talán 1347-ben (Fejér: Cod. dipl. IX.6 31. 1.) Egy kiadatlan XVI. századi okmányban mint Vathának promontoriuma (A latin szó jelentése szőlőkkel beültetett domboldal) emlittetik.” Mint láthatjuk Kandra K. egyházi emberként és az Egri egyház levéltárosaként sem ismerhetett minden idekapcsolódó dokumentumot mivel első említése 1297. évben kiadott oklevélben már előfordul. minden esély megvan arra, hogy én sem ismerek minden idevágó írott emléket, és ha ilyenek léteznek vagy én, ha tudomást szerzek róluk vagy majd a jövő kutatói kiegészíthetik kutatásomat.

„Sály határában lévő hegyek dűlök vizek malmok nevei… Fekecsés i. Puszta szölö erdöktöl kerített bortermö hegy k.”

Forrás: Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben (Documentatio Borsodiensis 5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1988)

A következő oklevél húsz évvel később keletkezett és az egyik legtalányosabb oklevele a Borsodi Kácsoknak. Az eddig ismertetett oklevelekben és idézetekben is kihangsúlyoztam azt a tényt miszerint a Kácsi apátság Benedek rendi volt, mint azt a kutatás és az írott okmányok is bizonyítják. Viszont ebben az oklevélben a Pálos (kezdetben a rend neve Szt.Ágoston) rendi Lőrinc testvér Kácsi vikáriusát említi. Miért is fontos és érdekes ez? Azért mert akkor ez azt jelentené, hogy valahol 1292 (még bencés) és 1317 (már pálos rendi) között valami oknál fogva az alapító Benedek rendi szerzetesrend kivonul Kácsról és átveszik helyüket az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálosok. Vagy ami sokkal valószínűbb Közép-Kácson (Kácsváralján?) megtelepednek a pálos rendi szerzetesek és a Pilis után a Bükkben is megkezdik fontos és építő jellegű feladataikat.

1317. Lőrinc testvér, a Szt. Ágoston rendi Szt. Kereszt-remeteség provincialis-a, mivel Lukach testvér, a Geur-i Krisztus Teste-ház perjele — akit perjeli tisztében élete végéig megerősít — sok javat szerzett birtokokban, malmokban, ezeket Mátyás testvérrel, Kaach-i vicarius-ával és Lőrinc testvérrel, a Dedes-i Szt. Lélek területéről való perjellel együtt, továbbá azt, amit testvére, Mathey fiaival együtt Chenyg faluban nyert el telekben István nádor, felesége és fiaik: István, János, Jakab, László, Gergely és Fülöp révén, s ahová Lukach perjel személyesen iktatta be, megerősíti; a rend provinciális-ai, vicarius-ai és perjelei Mathey-t ne zaklassák census-szal és adóval, azok számára pedig, akik ezt a privilégiumot és adományt a rendnek Miklós követ által adott apostoli irata ellenében megsértenék, egyházi fenyítékeket helyez kilátásba. D. a. d. 1317. A.

Á.: Márton egn püspök, 1318. júl. 8. > egn kápt., 1318. HML. Egri kápt. hh. lt. AF. 50.

(Df. 210 865.) K.: —

R.: F. VIII. 2. 142—143. (Á-ról korábbi K-ok alapján); Sugár 157. (Á-ról).

Forrás: Kristó Gyula Kács Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

Miért is vagyok abban biztos, hogy az általam kutatott Kácsokról van szó? Azért mert az oklevél a Diósgyőri perjelet Kácsi vikáriust (a perjel helyettese) valamint Dédesi, Bükk szentléleki perjelet említ. Ez az oklevél Kandra Kabost is gondolkodásra késztette és erről véleményét az alábbiak szerint fejtette ki.

„Évtizedeken át ismét mi nyoma sincsen az apátságnak. mely körülmények között és mi oknál fogva, nem tudható az anzsu (Anju) kor elején a monostor a magyar eredetű paulinusoknak adatott és 1317. év körűl prioratus. A pálos eremitorium (remeteség) keletkezését a benczék háborgatása nélkül alig képzelhetjük s aki az ellenkező nézetet vitatja, arra nehéz, t. i. nem kevesebb teendő vár, mint a két szerzet egyidejű létezésére adatot hozni fel”

Forrás: Kandra Kabos Adatok az Egri egyházmegye Történetéhez II. Füzet 1886.

Személy szerin én mindent elkövettem, hogy azt a bizonyos adatot vagy adatokat előássam, amivel bizonyítani tudom a két rend egyidejű létezését. Véleményem szerint ez sikerült is, de ezt bővebben majd a „vallás, vallási épületek építmények szakrális helyek” fejezetben bővebben kifejtem.

A soron következő dokumentum újra Kácsi apátot, Kácsot, és Darócot említ, mint adózót és adózó településeket. Tehát ha azt vesszük alapul, hogy a mai Kács település az apátság része volt akkor ezért adózott az apát és ezért említik külön Kácsot valószínűleg (Középkácsot) és Daróc (Alkács) települést is. Itt újra egy bizonyíték a három település egyidejű létezésére. Ha megvizsgáljuk, az adózók listáját rögtön szembe tűnik még valami más fontos dolog is nem csak a három Kács szerepel az adózók között, hanem Váralja és a Cserép név is. Mint azt már ismertettem Cserépvár építését a régészeti adatok a XIII. század második felére helyezik, és így ez azt jelenti, hogy az adózók között szereplő Váralja település se nem „Kácsváralja” és nem Cserépváralját takarja, hanem minden valószínűség szerint azt a települést ahol régészetileg is a legrégebbi és valójában várnak nevezhető építmény állt és ez nem más, mint a mai Latorpuszta környéke.

1332-1337. DE ARCHIDIACHONATU DE BORSOD.

Item abbas de Kach, Item de Kach,Item de Doronc, Item de Waralia, Item de Lyan, Item de Cherep,

Forrás: Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I-1.)

1348. jun. 23. Az egri káptalan előtt Saali Aba fia Péter és ennek fiai, Leáni István fia, Miklós megöletéseért ennek anyját és fivérét Meszallja és Dorogma nevű Borsod vármegyei birtokokkal kielégítik.

Forrás: Nagy Imre Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. V. (1347–1352) (Budapest, 1887.)

Meszallja:” Mely táján feküdt, bajos kijelölni. Mészoldal előfordúl a völgy innenső részén így Cserépfalu helynevei között (Archeolog. Értes. 1870. évf. 78. 1.). Azonban valószínűbb, hogy a tulsó részén, Váralja közelébe esett, mert sokszor, de csak a későbbi iratokban azonosítattik. „Váralja seu Mészalja”, ekkor tehát már önnállóságát veszíté.”

Egyet kell, hogy értsek Kandra magyarázatával kutatásaim során én is erre a következtetésre jutottam Mészalja település a mai Latori vízfő területe ahol egyébként a környék legrégebbi avar és honalapítás kori faluját is feltárták a szakemberek. A földrajzi adottságokból kifolyólag ezen kívül még egy terület jöhetett számomra szóba és ez Kács Tapolca területe. De hogy mért azt majd az idetartozó oklevél ismertetésekor megmagyarázom.

Dorogma: „Őshely a Tisza mellett. A dorogmai réven (Portus Drugma) keltek át a Nyírség meghódításából a főtáborba visszasiető vezérek. A régi Dorogmát a Tisza elmosván, a mostani helység újabb megszállás.”

Forrás: Kandra Kabos Adatok az Egri egyházmegye Történetéhez II. Füzet 1886.

Íme, az első igazán beszédes sok mindent megmagyarázó oklevelek egyike ennek elemzésére már sokkal jobban oda kell figyelnünk.

1339. január 20. Az egri kápt. tudatja, hogy [I.] Károly király és Péter szerémi püspök, királyi kápolnaispán és titkos kancellár oklevelének megfelelően jan. 13-án (in oct. Epiph. d.) kiküldték négy kanonoktársukat: István, Balázs, Pál és Pesty (Geszti) (dict.) Pál mr.-eket a Chepanus fia: János, Tyboldius fia: Tyboldius, Pál fia: Imre, valamint István fiai: Miklós, János és Péter, Vrsur nb. nemesek között történő osztály tanúságául ezen nemesek Lean nevű birtokára. Az osztály a mondott napon a felek által odavezetett nemesekkel együtt így történt meg: János, Tyboldus és Imre mr.-ek a Borsod (Borsud) m.-i Kaach birtokot - amely egykor István fiai elődeinek öröklött birtoka volt, de mivel István nagyapja megölte Tyboldus mr. három serviens-ét és jobbágyát, ezért István Tyboldus-nak bírói úton átadta a benne levő Szt. Kereszt tiszteletére épített egyházzal, minden haszonvétellel és tartozékkal (erdőkkel, rétekkel, szántóföldekkel, folyókkal, berkekkel, gyümölcsöskertekkel, gyümölcsökkel, malomhelyekkel) Tyboldius mr. beleegyezésével István fiainak és örököseiknek jogába és tulajdonába engedték át. Viszonzásul János, Imre, ezen Imre fiai: Miklós és Antal, valamint István fiai a szintén Kaach nevű Borsod m.-i, Kaach folyó mellett levő birtokot - amely egykor rokonuk, az örökös nélkül elhunyt Lőrinc fia: Jakab örökjoga volt, és még Jakab életében elzálogosítással Tvboldus-hoz és fr.-eihez került - minden haszonvételével és tartozékával Tyboldus mr.-nek és örököseinek adták békés birtoklásra. Mivel az István fiainak átadott birtok nagyobb és értékesebb volt, mint a Tyboldus-nak jutott, ezért István fiai a Kaach birtokból kihasított Kelemenulese nevű földdarabon levő teljes részüket Tyboldus-nak és örököseinek adták, más jogának sérelme nélkül. Ha valamelyik fél ezen elrendezést megtámadná, 30 M.-ban marasztalják el, a bíró része nélkül. Ezenfelül minden, egymás elleni pereik során kiadott tilalmazó, tudományvevő és bírságlevelüket érvénytelenítették a kápt. előtt. Végezetül a kápt. privilégium kiadását ígéri.

D. in quind. eiusdemfe. Epiph. d., a. eiusdem 1339.

Forrás: Piti Ferenc Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

Most pedig helyezzük nagyító alá ezt az 1339.-ben keletkezett oklevelet, ami nagyon sok mindent helyre tesz. De mielőtt ezt megtennénk, próbáljuk meg egyelőre kizárni a mai Kács (Kácsmonostora) területét és mire az elemzés végére érünk, megértik miért.

1. Az oklevél arról tanúskodik, hogy az Vrsur nembeli nemesek összejönnek Leányon területi vitájuk tisztázása végett. Chepanus fia János, Tyboldius fia Tyboldius, Pál fia Imre, István fiai Miklós, János, és Péter. Vagyis a megbeszélésen szereplők névsora a következő János, Tyboldius, Imre és fiai Miklós és Antal, Miklós, János, Péter.
2. Tyboldius visszaadja Miklósnak, Jánosnak és Péternek (Chepanus fia) János, (Pál fia) Imre és fiai Miklós és Antal beleegyezésével Közép- Kácsot (Felkácsot) a benne lévő Szent Kereszt tiszteletére épített egyházzal minden tartozékával és hasznával együtt.
3. (István fiai) Miklós, János és Péter viszonzásul átengedik Tyboldiusnak a szintén Kács nevű birtokot (Alkács) a Kaach folyó mellett, ami zálog címén már egyébként is Tyboldius birtokában van. De mivel Közép- Kács birtok nagyobb és értékesebb ezért ebből a birtokból kihasítják Kelemenulese (Kelemenes) birtokot és Alkácshoz (Daróchoz) csatolják.

Milyen konzekvenciákat vonhatunk le a fenti elemzésből először is azt, hogy csak két Kács nevű birtokról van szó Közép-Kácsról és Alkácsról ebben azért vagyok biztos, mert az említett Kelemenulese (Kelemenes) birtokrész az általam feltételezett Közép- Kács (Felkács) és Alkács között található valamint Kács monostora soha nem volt Szent Keresztről elnevezve (Monastery sancti Petri apostoli de Kach) hanem Péter és Pál apostolokról, amely elnevezés már 1251. ben ismert. Ezért ha a képletből kivesszük Kács monostorát, vagy ahogyan majd későbbi oklevelekben is említik Felső- Kács, ami nem egyenértékű Felkáccsal mivel nyelvtanilag és logikailag a fel a felsőnél lentebb található. Kandra Kabos a következőket írja „ A Monostor fekvése. Hatása (már többször hivatkozott művének fejezetében) Nem az páratlan, hogy a kietlen magányban emelt monostorok körül falvak és városok támadtak, hanem annak ellenkezője. És ehhez képest kérdéses, telephely volt-e Kács már a monostor alakúlta előtt? E kérdésre adatok hiányában egyenesen feleletet adni nem lehet, valószínűbb azonban, hogy Felső – Kács egész területe rengeteget képezett és hogy Monostoros – Kács nem öregebb a monostornál. Azon felsőbbséget azonban, melyet az örs- birtokok fölött gyakorolt annak daczára, hogy külön családot nem nevelt, mindenesetre monostoros voltának köszönheti. Felső- Kácsnak, minden oda mutat, nem dajkája, hanem szülőanyja volt a monostor. És amint együtt éltek: ugy együtt esett haláluk is”. Két dologban egyetértek Kandrával valószínű a falu a monostorral együtt elpusztult, de ez a pusztulás nem lehetett, teljes mert a Kács név a mai napig fennmaradt. Teljes pusztulás esetén az újonnan betelepülők másként nevezték volna, mint ahogyan ez megtörtént Lator (Váralja) estében is, de erről majd később a második dolog az, hogy Kács- monostora önálló volt és a falu is hozzá tartozott. Viszont amivel nem értek egyet az a következő Kandra Kabos szerin az Vrusur nemzetség nem volt kegyura a Kácsi monostornak ez azért nem igaz, mert a tényt miszerint kegyuraságot gyakoroltak a monostor felett az Vrsvr nemzetség béliek több különböző oklevél is megőrizte az utókor számára. Vagy ha visszagondolunk az első oklevélre a Cserépi határbejárás során ott nem csak az apátság földjeit említik, hanem az Vrvsur nemzetség béli nemesek földjeit is. A múlt századok kutatói azért nem láttak tisztán a Kácsokkal kapcsolatban, mert Közép- Kácsról (Felkácsról) tudomást sem vették vagy rossz helyre képzelték, mint ahogyan Kandra K. is. Van továbbá még egy érdekes tény, ami Kács- monostorának régről való önállóságát bizonyítja és ez a következő az Vrvsur nemzetségnek nem volt Kácsi családi ága, viszont volt Váraljai, Sályi, Geszti, Leányi és Daróci ága is. Ez azt bizonyítja, hogy az érintett terület már a letelepedés időszakában szakrális (vallási) hely lehetett majd nagyon korán a Bencések birtokába került. Itt újra érdemes Kandra Kabos szavait idéznem. „ A hagyomány szerint, ha igaza van, e vidéken a kereszténység, ellenhatást nem idézve elő, hamar elterjedt, sőt már az első szent király idejében itt virágzó zárdák keletkeznek, mint a tapolczai (Miskolc Tapolca), melynek 12-ik századi iskoláit dicsérik a történeti feljegyzések (Hevenessy Fejérnél Cod. Dipl. VII. 5. 172. „Abbatia T. sub initio conversionis Hungarorum” és Fessler „Geschichte der Ungarn” II. K. 390.) Ilyes hagyományban monostorunk sem szűkölködik, a mennyiben ezen apátságra szokás vonatkoztatni azon 999-ki kőbe metszett feliratot, mely szerint Örs vajda Istenének oltárt, nagyszerű alkotmányt emel („Hoc molimen Eurs Dux Deo suo”)”. A Kácsi templom egyik falfreskóján ez a jelenet van megörökítve, de erről bővebben a vallással foglalkozó fejezetben. Olvassuk tovább Kandra idevonatkozó szavait. „ De ilyen alapra nem lehet építeni. A körülmények egybevetése azonban a mellett látszik bizonyítani, hogy e zárda csakugyan az Árpádház s vele a kereszténység virágzó korszakában alapítatott”. Végezetül megállapíthatjuk azt, hogy lehet valóságalapja ennek a legendának, amely a nép ajkán fennmaradt az utókor számára a kolostor alapításával kapcsolatban.

Ebben a dokumentumban megjelenik két új névalak Lean és Kelemenulese. Nézzük mit írt erről Kandra K.

Leányfalu: „Jánfalu egyike azon eörsféle telepeknek, melyek századok óta még romjaikból is kiforgatva, csupán nevökben maradtak fönn. Már maga a nevezete, de meg a történelmi emlékek is odamutatnak, hogy egykor falu volt ezen, jelenleg Daróczhoz kapcsolt puszta, mely (egy 1731- iki birtokirat Harsány, Felső és Alsó- Ábrány, Váralja, Sály, Darócz, Geszt és Kis- Győr helyeket emiítvén commetaneusainak) bizonyosan ezek között feküdt. Hogy a tatárjárás után is falu volt, mutatja az 1333-35 közötti pápai tizedszedők lajstroma, melyben majd: „villa lean, vila Lyan-nak”, helységnek neveztetik, majd azon körülményből, hogy virágzó volt, biztosan következtethetni, hogy népes hely vala. Ezen néhány évi időközből két egymásután következő lelkészét ismerjük: Istvánt és Gált (Blássy: f. i. m. 39 és 64. II.). Hogy még figyelemkeltőbb legyen regényes nevezetében, mutat föl várromokat is. Sálytól északnyugatra láthatóak Leányvár omladékai. Ez a vidék nagyobb kiterjedésű és erősebb várainak egyike fogott lenni. A Harsánytól Miskolcz felé vezető országút töltése mellett, az ugynevezett vágott parttetőtől nem messze porlik. Még vízárok- kerítése is kivehető. („Borsod” 1873. 28. sz.) Az Örs nemzetség virágzóbb korában tehát a „leányi” ág is bírt az önállóság és előkelőség kifejezésével: Lovagi várral.”

Forrás: Kandra Kabos Adatok az Egri egyházmegye Történetéhez II. Füzet 1886.

Leányfalu ma már teljesen eltűnt település csak helynevekben maradt fenn, mint „leányfalusi malom, leányfalusi rétek” stb. De legalább így körülbelül azonosítható valamikori helye az Vrsvr nemzetség birtokainak sorában.

Kelemenulese, Kelemenülése, Kelemenylese, Kelemenes

Kelemenülése ’Borsod vm.-ben Kácson említett föld’ 1339: Kelemenulese, t. (Sztáray 1:156), 1347: Kelemenylese (A. 5: 21).

Forrás: Korai Magyar helynévszótár 1000-1350

Ezzel az úgynevezett Kelemenulese vagy Kelemenülése elnevezéssel részemről akad egy probléma nem értem miért ezt az elnevezést definiálta a hivatalos tudomány. Az tény hogy a vizsgált környéken több ülőalkalmatossággal kapcsolatos helynév is létezik, mint „Bábaszéke, Tamásszéke…) de mivel ez a mai napig fennmaradt helynév bár rövidebb modernebb alakban, mint Kelemenes találkozhatunk is vele. Erről a területről azt is tudjuk földterületként (terra) hivatkoznak rá okleveleink, de miért pont ülés mikor egy sokkal kézenfekvőbb magyarázat is van, nézzünk egy idevágó példát „Wrwsvr” ebből a latin nyelvű változatból eredeztetik az Örös úr alakot vagy Wrs (Örs). Akkor a Kelemenwlese latin nyelvű alakja után nem inkább Kelemen ölese, aminek még értelme is lenne?

A középkori Magyar Királyságban használatos mértékegységek

öl = 3 rõf = 6 láb = kb. 1.8 - 2 m

(nyugat-európai minta, kitárt karok hossza az ujjvégekig, a Magyar Kir. területén usualis = "szokásos" v. communis = "közönséges" ölként ismert)

magyar erdőöl = kb. 2.2 - 2.5 m

("eredő" azaz felemelt karú ember magassága, kizárólagos magyar mérték, semmi köze az erdőhöz, bár úgy nevezték.)

Forrás: http://www.timba.biz/magyar/erdekes/mertek.html

Az első általam beszédes oklevélnek minősített dokumentumunk értelmezését szükségesnek tartom még kiegészíteni egy két további gondolattal. Ha a középkori állapotokban gondolkozunk, feltétlenül el kell vonatkoztatnunk a mai települések nagyságától és helyzetétől is. Igazán nagy esélyt látok abban, hogy a valamikori Fel- Kács és Alkács nagyon közel lehettek egymáshoz környékünkön erre van egy jó példa a mai Bükkábrány régen Alsó és Felső Ábrányként ismerték még 1854.es úrbéri térképeken is így vannak megkülönböztetve. De míg a két Ábrány az idők során összenőtt addig Felkács szinte nyomtalanul eltűnt a térképekről és a köztudatból is.Monarchia korabeli térképszelvény és a Google Eart segítségével készített magyarázó térképszelvény

A mai Kács Monarchiabeli állapota 1912. (Forrás: http://imlsmap.lib.uconn.edu)

Az 1912.es Monarchiabeli térképen még jól látszik a falu igazi helyzete, és ami a legfantasztikusabb a térképészek jelölték az úgynevezett útszéli kereszteket is, amiknek komoly szerepe van a valamikor faluhatár rekonstruálása szempontjából. Az útszéli keresztek valamikor többet jelentettek, mint vallási szimbólumok ezeknek a kereszteknek más funkciójuk is volt megjelölték az adott település határait is. A határjelek már a középkorban is elsősorban a földterület jogi védelmét biztosították. Ezeket nemcsak magánterületek közé, hanem a falvak határát jelző vonalra is elhelyezték. Eredetük szerint lehettek természetesek és mesterségesek is: pl. élőfák, kőjelek, keresztek, földből készített hompok, fába rótt jelek stb. Mint később majd láthatjuk, számos példája előfordul ezeknek a természetes jelzőpontoknak okleveleinkben is. A térképrészleten jól látszik Kács Tapolcán és az odavezető úton egyáltalán nincsenek épületek csak a ma is látható épületegyüttes a Kácsi- víz forrásánál. Valamint a falu határa gyakorlatilag a templom alatt véget ért és ma már az egyik határjelző kereszt, ami a sportpályával szemben található bőven a település közepén áll.

Folytatása következik.