Nagyon remélem azt hogy az érdeklődés nem apadt el a folytatás iránt. Azért próbálok több időt adni az olvasóknak mert pár ismerősöm azt jelezte felém hogy egyszerre sok és igen tömény. Sajnos ennél egyszerűbben leírni és megfogalmazni lehetetlen. A dolgok megértéséhez amiről beszélek, amiket leírok sokszor muszáj az én fejemmel gondolkodni vagyis meg kell próbálni át kell gondolni értelmezni kell mit is akar pontosan jelenteni a leírt gondolatmenet. Mindent megteszek vagy legalábbis megpróbálok megtenni annak érdekében hogy az írásom úgynevezett töménysége ne szegje kedvét azoknak akik "érdeklődve várják a folytatást". Van még egy fontos dolog az írásaim könnyebb megértésével kapcsolatban és ez a helyismeret amely megkönnyítheti de nem feltétele az egyértelmű érthetőségnek. Akik már várták azoknak jó olvasgatást kívánok.

Útmenti kereszt: (lat. crux viator), útszéli kereszt: határoknál az út mentén állított kő-, fa-kereszt (ill. pléh-, bádogkereszt).

1. Szerepe a napi gyakorlatban a tájékozódás segítése földrajzi tájegységek végének/kezdetének jelzésével. Ilyen egység: falu, tanya, mező, szántó, birtok, gyepű, szer. Az urbanizáció következtében ezek a keresztek ma városok utcáin és terein az ősi településhatárok emlékét őrzik. – Átvitt értelemben szolgálja a lelki eligazodást, figyelmeztet a határok (kezdet és vég, magasság és mélység) jelentőségének felismerésében. Hegy- és dombtetőkön hasonló céllal állítottak kereszteket: vertikális határok megmutatására. Kat. országokban (pl. Au) nincs hegycsúcs kereszt nélkül: a hegycsúcs megmászása a gondolkodó ember számára egyben a transzcendenciához, a kereszthez való felkapaszkodást is jelentette, mert a kereszt lábánál az ember megérzi és megérti, hogy egy világ határához/végéhez és egy másik világ megsejtéséhez érkezett el. Mindebből adódóan az imádságra vagy legalább egy keresztvetésre késztet. Lat. elnevezése (crux viator) ezen kívül utal arra, h. a Kereszt (azaz Isten Fia) az emberrel együtt járja a küzdelmes földi utat, ott van vele határ/döntés-helyzeteiben. Oltalmazója az Útszéli vagy Úti Boldogasszony.

2. Tört. A reformáció a szentek képeivel szobraival együtt ahol tudta, a kereszteket is eltüntette. Ez ellen mondta ki a nagyszombati egyhm. zsin. 1629: szobrokat és szentképeket tartsák meg, ha szükséges állítsák helyre, hogy az arra járókat imádságra indítsák. – A keresztállítás különösen a 18. sz–:lett gyakori, legtöbbjük 1850–1930 közötti, . Az útszéli keresztek nagy többségét nem az egyh. állíttatta, hanem a hívek fizették költségüket. Az egyház csak felszentelte, megáldotta az egyéni buzgóságból állított kereszteket. A szentelés nagy ünnepséggel, a helyszínen bemutatott misével és prédikációval történt. Az új keresztnek Szegeden keresztapát és keresztanyát is választottak. – Az útszéli keresztek egy része régi sorscsapások emlékét idézi. Ez gyakran elnevezésükben is tükröződött (pestisköröszt, sáskajáró köröszt stb.).

3. Szokásvilág. Az útszéli kereszteknek asszonyok, lányok viselik gondját. Ált. szombatonként friss virágot visznek hozzájuk, halottak napján gyertyát égetnek a tövükben. Az útszéli keresztek előtt elhaladó férfiak megemelik kalapjukat, keresztet vetnek. Asszonyok együtt imádkoznak előtte, koszorút helyeznek el rajta, térdelve - többek között - esőért könyörögnek. Búcsújárások útvonalába eső kereszteket énekkel és imákkal köszöntenek, az útszéli keresztek tehát hagyományos megállója, állomása a zarándokútnak. – A változó időpontú Áldozócsütörtök előtti hétfőt, keddet és szerdát körösztjáró napoknak nevezi az egyház és a nép egyaránt. Ezeken a májusi napokon a hívők papjuk vezetésével, kereszttel és lobogókkal körmenetszerűen, harangzúgás közepette kivonulnak a határ egy-egy keresztjéhez, annak emlékezetére, hogy Krisztus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére. Az útszéli keresztnél és útközben énekelnek, imádkoznak. A baranyai Husztóton a 20. sz: Szt Antal napján is ment körmenet az útszéli keresztekhez. A távoli szegedi tanyák lakói, akik vasárnaponként ritkán mehettek szentmisére, az útszéli kereszteknél tartottak misét. **

Lonovics 1865:260. – Péterffy II:255. III/14. – Bálint 1943. – Bálint I:349. – Tüskés 1980:110. – Fekete J. 1984:90. – Bálint 1998:183. – MN 1990. VII:432.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Utoljára két érdekesség az egyik egy adathalmaz, amely Kács és Tibolddaróc hovatartozását és azokhoz tartozó lakott külterületek neveit ismerteti valamint egy adat amely Kácsfürdő külterületből belterületé nyilvánításáról szól. Ezek az adatok csak annyiban érdekesek számunkra, hogy a ma már Kácshoz szervesen kapcsolódó részek viszonylag későn lettek a településhez csatolva.

Arpádtanya, Barátréttanya, Békaházatanya, Gödörmalom, Kácsfürdő, Kálmántanya,Kecskekőmalom, Kismalomtelep, Várhegy telep,

1906. Kácsfürdő (Tapolcafürdő) belterületté lett Kács

Forrás: Lelkes György Magyarország 1903-1912 között törzskönyvezett lakott helyei a XX. század végén (Budapest, 2001)

A következő oklevél pontosabban kettő oklevél úgyszintén a beszédes oklevelek kategóriájába tartozik számunkra igazán a második oklevél a fontosabb. Nagyon sok információt megismerhetünk az oklevelekből, de nagyon alaposan és részletesen elemeznünk kell, mert félrevezető lehet.

1347.02.28. Az egri egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről Eruswr nb. Tybold fia Tybold mr. a maga és fiai: László, János és Mihály, másik részről ugyanezen nb. Wechkelen fia János fiai: Lőrinc és Miklós, Tybold mr. elmondja, hogy e János fiai fogott bírák ítélete alapján a neki és fiainak okozott károk fejé-ben Dorugma birtokban levő részeiket, amelyeket már elhunyt rokonuk, Chepanus fia János részéből annak fiai juttattak nekik, továbbá Lőrinc fia Jakab Kaach birtokának harmadrészét, amelyet János fiainak az említett Tybold-tól kellett megváltaniuk, valamint Kelemenylese birtok ötödét összes tartozékaikkal neki és fiainak adják örök birtoklásra. Ennek fejében ő és fiai a birtokrészekkel megelégednek, és az említett Lőrincet és Miklóst összes bűneik, úgymint birtoka-ik elhamvasztása, méneseik elpusztítása, lovaik és más javaik elrablása alól fel-mentik. A felek a kápt. színe e. összes egymással szemben kiadatott okleveleiket hatálytalanítják. D. in quind. diei Cinerum, a. d. 1347.

E.: Dl. 3886. (NRA. 381. 5.) A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró • töredéke.

K.: AO. V. 20-21. (8. szám) (kihagyásokkal).

1347.02.28. Az egri egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Thyboldus fia Thyboldus ~ Thiboldus mr. a maga és fiai: László, János és Mihály, Pál fia Imre a maga és fiai: Miklós, Antal és Mihály, Wechkelen fia János fiai: Lőrinc és Miklós, István fia János a maga és testvére (fráter uterinus), Péter nevében, mindannyian Eruswr nb. nemesek elmondják, hogy a közöttük folyó összes perekben fogott bírák, kiváltképpen Woyk fia István mr. Egri kanonok közreműködésével megegyezésre jutottak. E szerint Thyboldus, János fiai: Lőrinc és Miklós felosztják maguk kö-zött az alábbi birtokokat: a Borsod m.-i Olkach, más néven Darowch birtokot, ahol Thyboldus és fiai laknak, és amely az apáik, Thyboldus és János közötti korábbi felosztás alkalmával is nekik jutott 2 másik Kach nevű birtokkal, amely-ből az egyik Lőrinc fia Jakabé, a másik Felkach néven Wechkelen fia Jánosé, és amely az említett korábbi felosztáskor a Feketheser nevű földrésszel együtt Olkach birtok fejében e Jánosnak jutott, összes haszonvételeikkel és tartozékaik-kal - szántóföldekkel, malmokkal, rétekkel, erdőkkel, folyókkal és egyházak patronatus-ával - Thyboldus-nak és fiainak jutott örök birtoklásra. Lőrinc és Miklós elmondják, hogy apjuk, János Ffelsewkach birtokot az említett Feketheser földrésszel együtt ínségében idegen embernek adta el, de Thyboldus mr. megváltotta azokat, így ők lemondanak róla Thyboldus mr. javára. Gezth birtok, ahol most Lőrinc és Miklós laknak, összes haszonvételeivel és tartozékaival nekik jut örök birtoklásra. Ennek fejében a Borsod m.-i Lyan-i birtokrész összes haszonvételével és tartozékával, mások jogainak sérelme nélkül Thyboldus mr.-nek jut. Eher birtok egésze Lőrincé és Miklósé, Nadasd birtok pedig Thyboldus-t és fiait illeti. A Thicia folyó melletti Ozlaar birtokot összes haszonvételeivel és tartozékaival, halászóhelyekkel, varsákkal, szántóföldekkel, rétekkel, berkekkel és az ott épült egyház patronatus-i jogával Lőrincnek és Mik-lósnak hagyták örök birtoklásra, ennek fejében a Dorogma birtokban levő teljes rész - kivéve a néhai Chepanus fia János részét - Thyboldus-nak, Imrének és István fiainak jutott örök birtoklásra. Thyboldus, Imre és János fiai közös Borsod m.-i Byk birtokukat a Hewyou folyó mellett, amely telkekre van felosztva - eb-ből egyik rész É-on az erdő felől 2 utcára oszlik, és 2 föld határjellel van elvá-lasztva Imre részétől, és Thyboldus és Imre részei között fekszik Thyboldus-nak és fiainak jutott. A második rész szintén 2 utcával 2 föld határje-lig Imre mr.-é és fiaié, a harmadik Dé felőli rész Lőrincnek és Miklósnak jutott örök birtolásra, a szántóföldek, rétek, erdők, berkek, utak, folyók és a Boldogsá-gos Szüz-egyház patronatus-a közös maradt. Thyboldus mr., Pál fia Imre, János fiai: Lőrinc és Miklós, István fiai: János és Péter a néhai Chepanus fia János Lyan birtokban levő részeit - kivéve annak Aba fia Pétert és utódait illető ötöd részét - a következőképpen osztották meg maguk és jobbágyaik között: Thyboldus mr. telke az egyház szentélyének szögletétől az erdő felől János fiai-nak telkeit jelző föld határjelig tart, az e melletti telek János fiai: Lőrinc és Mik-lós lakóhelyéül szolgál addig a földhatárjelig, amely elválasztja az Imre lakóhelyéül szolgáló telektől Ny felől, utóbbi a harmadik föld határjelig tart. E telkeken korábban Chepanus fia János lakott. Az egyház Dél felőli másik része 2 egyenlő részre osztva István fiainak jutott örök birtoklásra. A felek jobbágyainak jutó, 2 részen elterülő telkes földeket a következőképpen osztották föl: az E-on levő rész János fiai: Lőrinc és Miklós föld határjeléig, a másik rész innen kezdő-dően Thiboldus mr. és fiai föld határjeléig, a harmadik rész innen Imre és fiai föld határjeléig tart. Az ettől kezdődő rész a 4. föld határjelig János fiaié, az 5. föld határjelig Thyboldus mr.-é és fiaié, a Dé felőli rész a 6. föld határjelig Imre fiaié lett örök birtoklásra. A Lyanuize folyón túli Ny-i, a most Aba fia Péter ke-zében levő föld alsó részével átellenben levő, István fiai jobbágyainak lakóhelyül szolgáló részt István fiainak hagyták örök birtoklásra oly módon, hogy azt a te-lekhelyet, amelyet Chepanus fia János élete végéig az említett parochialis egy-háznak és papjának rendelt - a telekhely a János fiainak jutott első rész fölött a folyótól kezdve az egyházig tart -, Chepanus fia János és saját lelkük üdvéért ők is az egyháznak és papjának adták. Az említett telekhelyek, amelyeket a felek jobbágyaik lakóhelyéül rendelték, a folyótól az említett egyház felé esnek, és a felek saját telekhelyeiig tartanak. Chepanus fia János Mezalya birtokát az Aba fia Péter és fiai részéig, ahol az említett Thyboldus, János fia Imre és István fiai telekhelyekkel és malomhelyekkel rendelkeztek, teljességgel fölosztották. A Ke-i, Saal birtok felőli folyó melletti rész 1. és 2. határjele közötti rész Thyboldus mr.-nek és fiainak, a 3. határjelig terjedő felső rész János fiainak jutott, innen az említett folyó és egy út mentén a birtokon áthaladva a Ny-i részhez jutva, a Thyboldus részével szembeni rész Pál fia Imréé és fiaié lett. Az innen következő Ny felőli 4. rész István fiainak jutott. A Mezalya birtokon levő malomhely Thyboldus, Imre és István fiai tulajdonába került, a birtokon kívül levő, fölötte elhelyezkedő malomhely János fiaié: Lőrincé és Miklósé, valamint Aba fia Péte-ré lett. A felosztás során közös akarattal elegendő helyet és földrészt hagytak a malmok curia-i, továbbá az alsó malomban őrlők barmainak legeltetése számára. A néhai Domokos fia János Waralya birtokán levő földrészből való, részben másoktól vásárolt és Thyboldus mr.-re szállt földet Thyboldus mr. és János fiai -mások jogait sértetlenül hagyva - 3 egyenlő részre osztották, a telkes részeket az erdő és Pál fia Imre része felől Thyboldus mr.-nek és fiainak, az alul fekvő har-madik részt János fiainak hagyták. Az említett Lyan, Mezalya, és Waralya birtokokon levő szántóföldeket, réteket, erdőket, folyókat, berkeket és más legeltetésre szolgáló haszonvételeket közös használatban hagyták, amíg alkalmuk nem lesz azok felosztására. Ha a fenti felosztást a felek valamelyike a jövőben kétségbevonná, perkezdet e. a bíró részén felül 100 M.-t fizessen az egyezséget megtartó félnek. A kápt. a jelen oklevél visszahozatala esetén privilégium kiadását ígéri. D. in quind. diei Cynerum, a. d.

Á.: Egri kápt., 1402. aug. 10. Dl. 3887. (NRA. 513. 6.)

K.: F. IX. 1. 529-537. (293. szám) (kihagyásokkal); F. IX. 6. 30-32. (26. szám) (kihagyásokkal).

Forrás: Sebők Ferenc Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

Újra egy birtokviszony pontosításba csöppentünk, de nem is akármilyenbe. Az oklevélben igencsak sok név szerepel, ezért először pontosítsunk, kik osztozkodnak az általunk kutatott terület javain. Elsősorban Thyboldus és (Wechkelen) fia János a szereplők szinte ugyanazok, mint az 1339.es oklevél esetében, de a többi személy szinte csak mellékszereplő. Egy fontos dolog, ami gondolom már önöknek is feltűnt 1339.(Chepanus fia János), 1347.(Wechkelen fia János) valahol elírás történt??, de mivel a szereplők megegyeznek, feltételezem a két különböző apa név ugyanazon Jánost takarja. Az oklevél hivatkozik egy korábbi birtokfelosztásra is, amely viszont biztos nem az 1339. évi. több lényeges változás is történt nyolc év alatt.

1. Tulajdonképpen itt három különböző Kács nevű birtok szerepel, ami nem szabad, hogy megzavarjon bennünket, mert ugyan úgy, mint korábban csak Alkács és Felkács (Közép- Kács) a főszereplő. Amelyből kettő Wechkelen fia János és családjának tulajdona. Felkács (Közép- Kács) egyértelműen János tulajdonában van, míg valószínű a másik Kács birtok egy olyan földterületet, amely ugyan az érintett valamelyik település része úgymond külterület, de mivel a területnek saját neve van, ezért hivatkozik, rá Kács nevű birtokként és ez lehet akár a Kelemenylese (Kelemenes) vagy (Feketheser) Fekecsér birtok is. De Alkács egy harmada is lehetséges! Miért? Az 1339 és 1347-es oklevelekben egyaránt feltűnik egy névpárosítás (Lőrinc fia Jakab) de egyértelműen csak a korábbi dokumentum árulja el számunkra, hogy egykor Alkács az örökös nélkül meghalt Lőrinc fia Jakabé volt és így ezt a birtokot véleményem szerint hárman örökölték Wechkelen fia János, István és fiai valamint Pál fia Imre. Ezért van az, hogy az 1339.-ben kelt oklevélben a fent nevezett három örökös és ezek fiai átadják Tyboldiusnak Alkácsot, amit zálog címén már birtokolt, vagyis ahogyan az oklevél is írja még Jakab életében Thyboldius pénzt fizetett érte.
2. Birtokviszonyok 1339.-ben. Gyakorlatilag Tyboldius és családja kezében van Alkács és Felkács is.

- Felkács bírói úton

- Alkács zálog címén

Tyboldius valami oknál fogva „jótékonykodásba” kezd és lemond Felkács-ról persze nem ingyen. Így megszerzi magának Alkácsot mivel az örökösök valószínűleg nem tudják kifizetni örökségük után a zálogot valamint, megszerzi még a Kelemenes (István fiaira eső részét) birtokot a birtokcsere értékkülönbségére való hivatkozással. Azt hiszem önöknek is feltűnhetett Tyboldiusnak és családjának nem is volt birtoka egyik Kácson sem. Újra és újra felvetődik bennem a kérdés. Biztos, hogy Tyboldius és családja is Vrsvr nemzetség béli volt? Vagy csak azok örökségébe lépett? Míg János, István és Imre, mint egy család körmük szakadtáig ragaszkodnak ősi birtokaikhoz és egy emberként alkudoznak és állnak szembe Tyboldiussal. Addig ő pénzel és befolyással egyre nagyobb területekre tesz szert. Határozottan olyan érzésem van, ami ebből a kevés számú oklevélből is kiviláglik mintha csak Tyboldius ellen történnének atrocitások. Vagy rajta és családján kívül minden Vrsvr nemzetségbéli család „agresszív” volt?

3. Birtokviszonyok 1347.-ben. I. Oklevél Tyboldiust és családját újra támadás éri.

- Tyboldius megszerzi Wechkelen fia János birtokrészét Dorogmán.

- Alkács egyharmadát (valószínűleg János a zálogból kiváltotta saját örökségét)

- Kelemenes ötödrészét

János fiait, Lőrincet és Miklóst cserébe felmentik bűneik alól.

4. Birtokviszonyok 1347.-ben. II. Oklevél Tyboldius és fiai, Pál fia Imre és fiai, Wechkelen fia János és fiai újra egyességre jutnak a Kácsok és egyéb öröklött birtokaikkal kapcsolatban (csak a vizsgált és számunkra érdekes területeket elemeztem).

- Felosztásra kerül Alkács (Darowc) másik két Kács nevű birtok és Fekecsér

- Felkács Wechkelen fia Jánosé Fekecsér birtokkal egyetemben, ami azért érdekes mert (István és fiai valamint Pál fia Imre már nem is szerepelnek a birtokfelosztásban 1339.). Ebből az következik, hogy János a másik két örököst kivásárolta Felsőkács birtokból és Alkács egy harmadát is megváltotta Tyboldiustól. Ez azért biztos, mert a dokumentum arra hivatkozik, hogy Alkács birtok egyharmadának átadása után János cserébe megkapta Fekecsér birtokot. Fekecsér birtok Alkács és Felsőábrány között található.

- Tyboldius valószínűleg teljes egészében sajátjának akarta Alkácsot (Darowc) ezért adta az egyharmadért cserébe Fekecsér birtokot. Az Vrsvr nem béli János és családja számára katasztrófával végződött a Kácsi birtokok megszerzése mivel az oklevélben közlik velünk (János) fiai hogy apjuk Felkács és Fekecsér birtokot ínséges időkben idegen embernek eladta de Tyboldius megváltotta azokat ezért ők lemondanak ezekről a birtokokról. Itt ért véget az öreg Wechkelen fia János azon törekvése, hogy újra „családjuk” kezébe kerüljenek ősi birtokaik.

- Tyboldius tulajdonában van Felkács, Kelemenes minimum 3/5-e, Alkács teljes területe, és Fekecsér teljes területe. Valamint az egyházak patronátusa ez utóbbi kijelentés nagyon fontos, de ezt szintén a vallással kapcsolatos fejezetben ismertetem.

Az oklevélben feltűnő egyéb eddig nem szereplő birtokok ismertetése Kandra Kabos szavaival és a települések elérhető hivatalos közlései alapján.

Geszth (Geszt):„A Kács és Sálytól keletre eső ezen helység leginkább az imént nevezett Geszthelyekről nevezetes. Kik közől ismeretesebbek Vetkelin de Geszt, János, Lőrinc és Miklós 1347,Péter. Péter 1410. előtt ivadék nélkül halt el. Geszten kívűl bírta Oszlárt s birtokrészes volt Váralján, Leányfalván, Bükkön, Nagymihályon, Darócon és Dorogmán.”(1)

A terület az őskor óta lakott, a bronzkori nagyszámú leletei, amelyek különböző alkalmakkor a földből előkerültek, azt mutatják, hogy a bronzkorban jelentős telep lehetett. A honfoglaláskor a honfoglaló magyarság hamar megtelepedett itt, a szállásterületet a Tibold és Geszti családok birtokolták. Az utóbbiaktól kapta nevét, melyet először 1292-ben említenek. A házasságkötések révén a birtokok felaprózódtak és új birtokosok jelentek meg.

Forrás: http://www.borsodgeszt.hu/

Nádasd (Borsodnádasd): „Ősbirtok a Bükk belsejében. Határosai: Járdánháza, Balaton és Arló. Innen eredt Nádasdy család, honnét anyai ágon a Vay-ak származnak, nem sarja az Örs nemzetségnek.”(2)

Ozlar (Oszlár):„Oszlár a Tiszapartján Örös, Tarján, Polgár,Palkonya, Nemesbikk és Szeged határszomszédságában.”(3)

Az Örösur-nemzetség birtoka volt s egyházát, amely Szent Gergely tiszteletére épült, valószínűleg ez a nemzetség emelte. Első okleveles említése 1292-ben fordul elő, majd a XIV. századból, amikor a pápai tizedlajstromok Oslar, Wzlar, Ozlar alakban írják a nevét. Neve török eredetű, azonos a Jász és Oszét népnév eredetiével. A nemzetség különböző családjai 1347-ben megosztoztak birtokaikon, de mellettük a XIV. században még a Semjéni- és Kállai-család is ismeretes. Mikor az Örösur-nemzetségbeli Sályi László utód nélkül meghal 1447-ben Hunyadi János kormányzótól igénylik és meg is kapják a nemzetség többi családja. Ebben a században a karthauziaknak is van birtokrészük Oszláron…

Forrás: http://www.oszlar.hu

Byk (Nemesbikk?):„Bikk a Hejő mellett. Most Parasztbikk néven puszta, hajdan egyháza utján Boldogasszonybikknek neveztetett.”(4)

Forrás: Kandra Kabos Adatok az Egri egyházmegye Történetéhez II. Füzet 1886.(1,2,3,4)

Elnevezése a bükk (bikk) fanév származéka, mely valószínűleg egy személynévi áttétellel vált helynévvé. Első említése 1221-ből való a Váradi Regestrumból, ahol az Örsur nemzetség birtokaként jegyzik. Jellemzője volt a falunak, hogy már a középkorban is túlnyomórészt nemesek lakták, ami még a XIX. században is így volt. Tulajdonképpen innen eredeztethető a község neve is (Nemesbikk).

A török uralom alatt egy felégetés után hódoltsági területté válik, és adót fizet az egri bégnek. A település közvetlen szomszédságában feküdt Hejőtó (Parasztbikk) falucska, ahol túlnyomórészt jobbágyok és zsellérek éltek, akik ugyan nem tartoztak a jómódúak közé, de a szegények közé sem. A Parasztbikk Nemesbikk része volt, mely a tatárjáráskor elpusztult, majd újjáépült, és végül a XVII. század végén pusztult el teljesen, és véglegesen.

Forrás: http://www.nemesbikk.hu/

Következő dokumentumunk csak egy évvel későbbi keltezésű a fentebb már hosszasan kielemzett okleveleknél, amelyben egy új helységnév is feltűnik Sály.

1348. jun. 23. Az egri káptalan előtt Saali Aba fia Péter és ennek fiai, Leáni István fia, Miklós megöletéseért ennek anyját és fivérét Meszallja és Dorogma nevü Borsod vármegyei birtokok-kal kielégítik.

Forrás: Nagy Imre Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. V. (1347–1352) (Budapest, 1887.)

Saali (Sály): „Fekszik a Bükk hegység keleti leereszkedései által képzett gyönyörű völgyben, Kács és Daróc között, ezektől azonban keletre. A mennyire forrásaim után tájékozódhatom, állandó székhelye egy családnak, az innen „sályi” előnévvel élő Tiboldoknak, kik közől a következőket ismerjük: Sályi Alba (Aba), Péter, Miklós, Tamás 1347, László.1418. Daróci Miklós, László és utóbbinak neje Anasztázia Lászlóval, a Tamás fiával Pélyre nézve oly egyességre lépnek, hogy az, két egyenlő részben osztassék föl köztük, ha pedig az egyik fél örökös nélkül halna el, része a másik osztozó félre szálljon ( Az egri káptalan kiadványa)…”(1)

1381. év. Péter, a Jánfalvi István fia tiltakozik tiboldfi Tibold, Imre, és a Vetkelin unokái ellen, hogy a leányi nemes, néhai Csépánynak visszaváltott dorogmai, mészaljai és leányi birtokaiból az őt megillető 70 márkára becsült részt meg nem adták. (Fejér: Cod. dipl. IX. 6. 272. 1.) (2)

Forrás: Kandra Kabos Adatok az Egri egyházmegye Történetéhez II. Füzet 1886.(1,2)

A kronológiában következő irat szintén 1381.-ből való, amely a Borsy perkönyvben maradt ránk magyar változatával nem rendelkezem, ezért ismerjük meg ezzel kapcsolatban Kandra K. tudósítását.” 1381. A daróci és a többi Örsnemzetségbeliek szent Margit ünnepe elötti kedden (július 12-én) a Sajó- Kazán tartott nádori gyűlésen fölállván, a nádortól bizonyságlevelet kérnek arról, hogy miként elődeik: ugy ők is szakadatlan és békességes birtokában valának Kács- Monostora, Daróc, Váralja, Geszt, Dorogma, Bik és Oszlár helységeknek. A szokásos vizsgálat után a nádori bizonyság nekik megadatik. Ekkor vetett utolsó lobbot a nemzetség ősi dicsősége, midőn őket a vármegye urai „de genre” származásúnak, a honszerző fejedelmek ivadékának vallák be egyenlő akarattal. A jelenet, melyen az „Eörsúr” nevezet az utolsó tisztességben részesült, következőképpen van leirva a nádorispányi levélben:

1381. An. Ch. 1381. Nicolaus de Gara, regni Hungariae Palatinus, possessiones insertas generationi Vrsur, testimonio congregationis generalis, adiudicat.

Nos Nicolaus de Gara, regni Hungariae Palatinus, et Iudex Cumanorum memoriae commendamus: Quod in congregatione nostra generali Vniuersitatis Nobilium Comitatus Borsodiensis, feria secunda proxima ante festum Beatae Margarethae Virginis et Martyris prope villam Kaza celebrata, Nicolaus, filius Ioannis, Michaël, filius Tyboldi, Ioannes filius Petri, et Michaël, filius Emerici, de genere Vrswr personaliter de medio aliorum exsurgentes, 528proposuerunt eo modo: Quod praedecessores ipsorum a multis temporibus retroactis, et per consequens ipsi semper in pacifico Dominio possessionum Kacs monostra, Darocz, Varallya Gezth, Sayo, Leanfalu, Drogma, Byk et Oszlar erga manus ipsorum fuissent, et nunc essent, eedemque possessiones eis iure haereditario pertinerent; et hoc Vice-Comiti, Iudicibus Nobilium, et iuratis Assessoribus constaret euidenter; petentes nos, cum instantia, vt iidem Vice-Comes, Iudlium, Iuratique Assessores annotati Comitatus, qualem de praemissis scirent per nos requisiti faterentur veritatem. Cumque nost eosdem Vice Comitem, Iudlium, Iuratosque Assessores requisitos habuissemas, ydem ad fidem eorum Deo debitam, fidelitatemque Domino nostro regi, suaeque sacrae coronae regiae, pro dicenda veritate et iustitia obseruanda, tacto Dominicae Crucis ligno nobis praestitam, vnanimi et concordi testificatione taliter affirmarunt, quod praedecessores ipsorum Nicolai, Michaëlis, Ioannis et Michaëlis a multis temporibus retroactis, et per consequens ipsi semper in pacifico Dominio praemissarum possessionum Kaacs Monostra, Darocz Varallya, Gezth, Sayo, Leanfalu, Dorogma, Byk, et Ozlar erga manus ipsorum habitarum fuissent, et nunc essent, eaedemque possessiones eis iure hareditario pertinerent. In cuius assertionis testimonium praesentes eidem Nicolao, Michaëli, Ioanni et Michaëli duximus concedendas. Datum duodecimo die congregationis nostrae praedictae in loco memorato. Anno Domini M.CCC.LXXXI.“

Ex authentico transumto Capituli Agriensis de anno 1747. archiui familiae Borsianae.

Forrás: Magyar Országos Levéltár (A Borsy-perkönyv másolata után)

A „Borsy perkönyv” további érdekes adatokat is szolgáltat még számunkra először is mégiscsak birtokosokként tekintenek Kács- Monostorára valamint a legérdekesebb tény Felkács (Közép- Kács) hiányzik a felsorolt helységek közül. Ennek csak egy oka lehetett, amelyre a következő oklevél elemzése során bizonyítékot is szolgáltatok és ez nem más, mint a település teljes pusztulása. A saját ezzel kapcsolatos elméletemet is megerősíti ez a tény. Talán azért szerepeltetik Kács- Monostorát, mint birtokot, mert az elpusztult település önállóságát elvesztve területileg a hozzá legközelebb eső szomszédos birtokokhoz lettek csatolva.

Újra egy nagyon beszédes oklevélhez értünk, ha eddig nehéz dolgunk volt az oklevelek ismeretanyagának értelmezésével, akkor ez a dokumentum rácáfol, mert ez volt a legbonyolultabb. De megpróbálok mindenre magyarázatot adni. Természetesen ezek a magyarázatok az én logikai elgondolásaimat tartalmazzák és mivel tévedhetetlen én sem vagyok hibásak is lehetnek. Először ismertetem a dokumentum regeszta változatát majd részletesen megvizsgáljuk annak tartalmát.

1416.Máj. 29. (f. VI. p. ascens.) Az egri káptalan Garai Miklós nádorhoz. ítéletlevele értelmében megbízottja, Therebes-i László mester kanonok és Panyth-i Sebestyén mester, a királyi kúriából külön kiküldött nádori jegyző Szt. György nyolcadán kiszállva Gezth és Echer teljes birtokokat és Ozlar birtok egy részét, Mezalya birtok negyedrészét, Byk birtok harmadrészét, Lean birtok negyedrészét, a Waralya birtokon lévő birtokrész harmadrészét, amelyek vétel útján jutottak Tyboldus kezére, továbbá Feke-thesyr, Kelemenwlese, Gyurus, Peel és Doragma birtokokat, egybehíva a szomszédokat Daroch-i Tyboldus fiának: Mihálynak fiai: Miklós és László, Waralya-i Antal fiai: Miklós és Péter meg Mihály fia: Péter, Saal-i Tamás fia: László jelenlétében a felek akaratából megosztották a következő módon: Fekethesyr teljes birtokot, elválasztván azt Sal és Gyurus birtokoktól, meghagyták és statuálták Tyboldus fiainak: Miklósnak és Lászlónak. E Miklósnak és Lászlónak Gyurus birtokban lévő részét, a birtoknak a felét Sal birtokhoz csatolva, azt pro portioné predicti Ladislai de Sal propria in dicta possessione Kelemenwlese habita, puta tertia et sexta parte quarte partis eiusdem, dempta portioné condam Stephani filii Tyboldi in eadem habita, amely zálog címén volt Sal-i László kezén, csere révén az utóbbinak juttatták, amikor is a felek egymást kölcsönösen nyugtatták. - A Fekethesyr és Sal birtokok közti határ super portu fluvii Waralyawize kezdődik, irányát kettős földhányások jelzik, éspedig a Sal-ból Leean faluba vezető út körül, felhúzódva in berch, itt összesen négy helyen, és innen descendendo de ipso berch in vallem, que Gyuruswelg diceretur, in qua tempore pluviali aqua flueret és itt távolabb a vízfolyás mindkét oldalán levő kettős földhányásnál végződik. Gyurus birtok határa Fekethesyr birtok iménti utolsó kettős földhányásánál kezdődik, per ipsam vallem sive cursum aque nagy távolságra érinti a vízfolyás két oldalán levő földhányásokat, majd az in berch levőknél végződik, amelyek egyike Sal birtoktól, a másik a Puzthakach birtokhoz tartozó Gyurus birtoktól választja el. -Mezalya birtokot a felek beleegyezésével közös használatra hagyták. - Waralya birtokban a Tibold fiai és a Waralya-i nemesek részére fennmaradt részeken kívül unus locus sessionalis pro iobagione aptus a parte occidentis inter loca sessionalia ioba-gionalia eorundem Nicolai filii Anthonii et filiorum Tiboldi situatus cessisset et deve-nisset in portionem prefati Ladislai de Sal. - Néhai Chepan fia Jánosnak a Lean birtokban lévő részét Sal-i Lászlónak hagyták meg és statuálták. Ennek határa iuxta predictum fluvium Waralyawize super una meta terrea kezdődik, érinti a iuxta viam in villám nostram Abram ducentem lévő földhányást, majd asscendendo ad quoddam berch azt, amely super me[....] vineam desertam [van], que olim vinea Demetrii pre-fuisset, tovább egy tövisbokros helyen levőt versus fluvium Kapás progrediendo eljut ad metas terreas capitales eidem possessioni Lean et possessionibus monasteriii de Kach et Abram distingentes; irányát circa dictum fluvium Kapás, majd circa fossatum olym vinee condam Iohannis filii Chepani földhányások jelzik, infra currendo annecteret unam metam lapideam retro ortum Iohannis filii Teke habitam, de qua currendo intraret in dictum fluvium Waralyawyze, et in eodem per meatum ipsius infra currendo kiindulópontjához tér vissza. - Az ugyancsak Lászlónak jutott erdőrész határa a Watha-i nemesek határainál kezdődik, ahol in extremitate ipsius silve földhányás van, az erdőn át directe currendo veniret ad secudam metam terream in aha extremitate ipsius silve positam, innen reflecteretur ad plagam meridionalem in extremitate ipsius silve versus villám Abram currendo veniret ad tertiam metam terream penes unam antiquam metam terream Ladislai de dicta Abram existentem, amelyet jelenlévő László akaratából felújítottak, Watha falu felé fordulva érint három foldhányást, ahol Lean, Watha és Abram birtokok összeszögellnek; s miután ezeket a felek Abram-i László és Watha-i Jakab hozzájárulásával megújították, a határ kiindulási pontjához tér vissza. Gezth, Echer, Ozlar és Byk birtokokat a felek hozzájárulásával meghagyták azon határok mellett, amelyek mellett az előbbi felosztás alapján használták azokat. Dorogma és Pezel birtokok ügyét Szent Jakab apostol ünnepének 15. napjára (júl. 8.) hagyták.

Hat részre szakadt papíron, hátlapján pecsét töredékeivel. DL 43324. (Múz. törzsanyag, Wenzel Gusz-táv-gyűjt.) -(M.)

Forrás: Mályusz Elemér-Borsa Iván Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

Ennél az elemzésnél szinte az eddig ismert összes dokumentumot be kell, hogy vonjuk a magyarázatba, mert csak akkor fogunk tiszta képet kapni (remélem).

1. Fekecsér birtokot elválasztják az osztozkodó családtagok Sály és Gyűrűs birtoktól. De mit is tudunk Fekethesyr birtokról első említése 1297. Fekvése valahol Alkács, Leányfalu és Sály között. Területe viszonylag nagy lehetett valamint az értéke is, mert 1/3 Alkácsot ért (1347. Thybold és János közötti csere). Fekecsér birtok és Sály birtok határa a Váralja vize amely földhalmokkal van megjelölve Leányfalut és Sály birtokot összekötő út mentén és a Gyűrűs völgy kezdeténél végződik. Egy fontos, de nem teljesen idevágó magyarázat, ami korábbi elméletemet is megerősíti a Kácsok közül egyik sem viselte a Váralja utótagot mivel még 1416.-ban is Váraljának a mai Latorpuszta területét nevezik, amerről a víz folyik az a patak neve és ez a patak félreérthetetlenül Sály és Leányfalu mellett van. Gyűrűs völgy gyűrűs birtok ez az első oklevél, amelyben feltűnik hosszas kutatás után egy 1777.-es kéziratos Sály térképen bukkantam a nyomára pontosabban a Gyűrűs völgyre, de ahol a völgy ott a birtok is és az oklevél szövege is ezt bizonyítja a térkép úgyszintén a BAZ levéltár tulajdona ezért bárminemű közlése tilos. Viszont saját használatra bárki letöltheti a térkép azonosítója 15-6BMT29.2 elérhető a http://bazleveltar.hu webcímen.

A birtokok valószínűsíthető helyzete (saját szerkesztésű) Forrás: Google Earth

2. Birtokviszonyok 1416. Fekecsér birtok Tyboldius fiai Mihály és Miklós tulajdona viszont a Gyűrűs birtokban levő részüket Sály birtokhoz csatolják. Feltételezem, azért mert a dokumentum hivatkozik egy korábbi szerződésre ahol is a Daróchoz tartozó Kelemenes a Sályi ághoz kerül zálog címén. Így és ez újra feltételezés Kelemenes visszakerül a Tibold családhoz a Gyűrűs birtok fele részéért. Gyűrűs birtok Fekecsér birtok végénél kezdődik és ez nem más, mint a Gyűrűs völgy kezdete. A Gyűrűs birtok szintén földalapú határjelekkel van megjelölve, amik egy úgynevezett bércre felhúzódnak a Váralja patak mentén. Valójában ez a bérc pontosan mit és melyik bércet jelenti, nem tudom mindenesetre az 1929.-es Bükk hegység kirándulók térképén az általam feltételezett részt a térkép Kácsi bércként jelöli. Azt hogy a Gyűrűs nevű birtok mekkora kiterjedésű lehetett csak megsaccolni lehet. Feltételezem és nem alaptalanul, hogy a terület magába foglalta a valamikori Alkács, Sály, Kácsmonostora, Váralja, Kácstapolca és Mészalja között lévő földeket is. Azt hogy ez nem teljesen lehetetlen Kandra Kabos szavai is igazolják.

„ A tojásdad alakú, különben elég nagy kiterjedésű fensíknak alját keletről a falu alkotja, mely egészen a monostor mellé húzódik, holott a völgykatlan másik oldalán alkalmasabb fekvése is lett volna s könnyebben is érintkezhetett volna a közeli falvakkal. Kácsnak fekvése bizonyság arra, hogy a monostornak köszönheti létét. A völgyet, mely a hegység felül, tehát nyugatról környezi a monostoros halmot ma is „barát völgynek” ismeri a helybeli nép.”

Forrás: Kandra Kabos Adatok az Egri egyházmegye Történetéhez II. Füzet 1886.

Az idézetből vett információk és már az eddig feldolgozott dokumentumok alapján teljesen reális az elgondolásom Fekecsér birtok kiterjedésével kapcsolatban. Az apátság földjei a monostortól nyugati irányban voltak találhatóak ezért nem arra települt az egyszerű nép, aminek egyszerű magyarázata lehet a monostor közvetlen keleti oldala terméketlen köves sziklás rész. Ez a terület viszonylagos magassága biztonságot nyújtott a kiáradó patak pusztítása ellen a monostor szempontjából viszont jelentős gazdasági értéket e terület nem képviselt. Tehát a nyugati oldal azért nem mert az apátság szempontjából fontos erdő, szőlő és termőterületek voltak a völgy keleti oldala szintén ugyanebből az okokból csak ezek a területek az Vrsvr nemzetség birtokait képezték. Azt megállapítani, hogy Kácsmonostorát mióta lakják a bencéseken kívül egyszerű népek is megmondani lehetetlen. De az elképzelhető hogy első egyszerű lakói a Középkács települést elhagyók alkották. Az emberiségre jellemző az a tulajdonság hogy mindig a legnagyobb bajban ébrednek rá a „mindenható” fontosságára és bajban, vészben, járványban az isten közelségét keresik az általuk legkézzelfoghatóbb módon.

3. A Pusztakács birtokhoz tartozó Gyűrűs birtok határjelei a területet elválasztják Sály birtoktól! Ez egy igen fontos adat tehát a valamikori Középkács már elpusztult feltételezésem szerint már 1381.-ben sem volt lakott mivel a „Borsy perkönyv” sem szerepelteti az Vrsur nemzetség által az ősiség jogán birtokolt helységek között. Tehát a település feltételezett pusztulása az írott történelmi adatok alapján 1317 és 1381 közé tehető az a tény miszerint Középkács a pálos szerzetesrenddel Szent kereszt tiszteletére épített templomával, malmaival és lakóival egyetemben nyomtalanul eltűnik valami nagyon szomorú dolgot sejtet. Az okokról csak feltételezéseink lehetnek mivel írás a megszűnés pusztulás okairól nem maradt fenn. Saját véleményem a következő a középkorban nem voltak ritkák a településeket nyomtalanul elpusztító járványok talán a pestis és a földrajzi elhelyezkedésük is érdekes az, hogy Kácsmonostora és Daróc ilyen messze húzódott egymástól számomra azt feltételezi mintha a két település a lehető legtávolabb szeretett volna kerülni az érintett (fertőzött) területtől. A Pusztakács kifejezés és a gyűrűs birtok kapcsolata valamint az 1777.-es térkép adatai alapján minden kétséget kizártam a felől hogy Középkáccsal és a Kácsokkal kapcsolatos elméletem nem álja meg a helyét. Mert ezek az információk pontosan odahelyezik Középkácsot ahová én is feltételeztem.
4. Mezalya birtokot a felek beleegyezésével közös használatra hagyták! Elérkeztünk ahhoz az oklevélhez, amire ígéretet tettem miért is a Latori vízfőt határoztam meg ennek a településnek az eredeti neveként. Most már véleményem szerint kellő információval rendelkezünk az ésszerű magyarázathoz. Elsősorban az oklevelek Váralja és Sály, vagyis a szomszéd völgy településeivel együtt említik „Váralja seu Mészalja” vagy egyszerűen azonosítják váraljával. Másodsorban a név sokatmondó tehát Mészalját ott kell keresnünk a hol a környékünkön a Bükki mészkőhegység, kezdődik és persze megfelelő feltételekkel. De mik is azok? Kandra Kabos az általa ismert információk ellenére is bizonytalan Mészaljával kapcsolatban, mert egyéb területeket is megjelöl szóba jöhető helyszínekként, mint például Cserépfalu környékét is. Viszont az eddig feldolgozott írásos emlékek egyértelműen csak két helyet tesznek lehetővé Latori vízfő vagy Kácstapolca mindkét terület lehetne Mészalja mivel mindkét terület a mészkőhegység kezdete már csak a karsztvizű forráscsoportok is ezt bizonyítják. Igen a víz. Valamint az állandó vízmennyiséggel rendelkező patakok megléte. Azt hogy miért Lator? Egyszerűen az oklevelek tartalma és a települések egy térben történő említése biztosította be számomra. A perdöntő bizonyíték az 1347.-i II. oklevél utolsó bekezdése tartalmazza az információ a következő.”Chepanus fia János Mezalya birtokát az Aba fia Péter és fiai részéig, ahol az említett Thyboldyus, János fia Imre és Isván fiai telekhelyekkel és malomhelyekkel rendelkeztek, teljeséggel fölosztották”. Nagyon fontos ez az információ, mert malom vagy malmok működtetése csak állandó vízfolyások estén volt gazdaságos és ne legyen megtévesztő a hely utótag, mert telkeket és malmokat is érthetünk ez alatt. Valamint már kifejtettem a vizsgált terület legrégebbi települése Mészalja régészetileg is adatolt módon. További bizonyítékokkal is szeretnék élni ezzel a témával kapcsolatban ezért egy tanulmány részét szeretném önökkel megismertetni.

            A Kácsi bérc megnevezés az 1929.-es A Bükk kirándulók térképén

Malmok

Külön kell szólnunk azokról a speciális „üzemekről", amelyek periodikusan, de rendszeresen kiszolgálták falvaink népességét, illetve annak gazdálkodását, életét. Periodikus migráció célpontjai voltak a malmok, amelyek nem csupán a gabona őrlése szempontjából voltak fontosak, hanem rendszeres kommunikáció színterei is; találkozási alkalmat jelentettek falvaink népessége számára, nemegyszer lehetőséget szomszédos tájak népével való ismerkedésre A Bükk-vidék falvainak XVIII. századi urbáriumai szerint, a települések jelentős részén volt vízimalom, illetve ezek a malmok végezték az őrlést a szomszédos, malommal nem rendelkező falvak népe számára is. 1767-ben már több malma is volt Mezőkeresztesnek.

Tibolddarócon 1770-ben az urbárium szerint:”meg szűnés nélkül való folyó vizünk, azokon mind a Helységben mind a falun kívül alkalmatos malmok a mellyekkel fáradozás és utazás nélkül élhetünk helyben .. .

Sályban, 1770-ben:” jó és hasznos folyó vizünk, azon Malmaink, az Helységben és kívül nem messzire . . .

Kacson (1730): „Malmot hajtó vizeink vadnak a melyenis mind bent a Faluba, mind kívül az Határban alkalmatos Malmok vadnak." Más falvak urbáriuma arra utal, hogy malmaik csak időszakosan működtek, s az év egy részében távolabb kellett elhordaniuk az őrletni valót.

Bogács urbáriuma szerint (1771): „... az uraságnak egy malma vagyon akkor forgó, mikor eső, és hó víznek ideje vagyon.

A Noszvajiak arról vallanak (1770), hogy: „Malmunk vagyon, a melly egyedül az hátas gyalog embereket essős időbe győz el, külömben az Eger völgyére kelletik járnunk egy mért földnyire."

Mályinkán (1770): „...helységünkben essős időben levő malmunkban szárazban pedig szomszéd Dédes nevű helységben őrölhetünk .. ."

Szomolyán (1771): „Malom is vagyon Helységünk végén a mellyétt 6 forint árendára bírjuk ... melyben akkor őrölhetünk a midőn essős idő vagyon különber az Eger völgyére járunk őrölni."

Erre még századunkban is jelentős kapacitás volt, hiszen Egertől Maklárig még ekkor is legalább hat vízimalom működött, nem beszélve Eger négy, nagyobb malmáról. A települések egy részének nincs malma a XVIII. században; hiába érinti őket kisebb vízfolyás, azok teljesítménye nem elegendő a malom működtetéséhez. Ezeket hatványozottan érinti a közeli malmok működésének periodicitása.

Parasznya urbáriuma 1770-ben azt jelzi, hogy „Malmunk is essős üdőkben szomszédos határban, Szárazságban pedig mint egy két órányi járóföldön az Péteri határban vagyon."

Bükkzsérc urbáriuma (1771) arról tanúskodik, hogy mivel nincs malmot hajtó vizük, ezért „egy mérföldre a Daróczi és Kácsi malmokban" járnak őrölni.

A Borsodgesztiek azt vallják, (1770), hogy: „... malomba sem messzi kell járnunk, hanem mint egy fél órányira szomszéd Helységbe."(Bizonyára a Sályi malomról van szó.)

Kis-Győr urbáriuma (1775) arról tanúskodik, hogy a majdan nagy jelentőségű malmuk csak később épülhetett: „... őrölni egy posta mérföldnyire járunk . . .Ezek az adatok egyértelműen azt jelzik, hogy a malmok jelentős migráció elindítói voltak. Nem zárható ki, hogy azok az állandó vízfolyással rendelkező falvak, ahol több malom is működött, s közülük egy a településen kívül, a meder, illetve a térszín adta lehetőségek mellett eleve számoltak a szomszédos falvak népének igényével is. Az állandóan működő, s bizonyára nagyobb teljesítményű malmok lehettek az őrlés állandó központjai, amelyeket időszakosan mentesítettek az év egy részében működő, kisebb teljesítményű őrlőüzemek. A hozzájuk kapcsolódó migráció a Bükk-vidék népének sajátos kulturális érintkezési formája lehetett, melynek hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes kulturális elemek terjedésének vizsgálata során sem. A recens gyűjtések már némiképp átalakult struktúrát tükröznek a malmokkal kapcsolatos migráció vonatkozásában. A Bükk-vidék népének ez irányú kiszolgálását a XIX. században fokozatosan a nagyobb teljesítményű modern őrlőüzemek vették át, a vízimalmok jelentősége lényegében megszűnt. A miskolci, Kövesdi és egri nagy malmok munkája volt a legfontosabb, mellettük a Kisgyőri, cserép falusi, s különösen a Kácsi malmok kaptak szerepet. A bükki telepes falvak népe Hámorban is őrletett. Kács malma nagyobb távolságról is vonzott munkát, Kisgyőrben a helybeliek mellett Borsodgesztiek, Harsányiak, vattaiak, Sályiak, Tibolddaróciak, Mocsolyásiak és Lator-béliek is őrlettek. Tardonán is működött egy vízimalom, ahová még a Mátraballaiak is elhordták a gabonájukat…

Forrás: Viga Gyula Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Az egyik Kácsi Malom ??          Forrás: Népi Építészeti Archívum

A Kácsi Bodnár Malom (fotó:1988.-ból)

„A gubások jegyzőkönyvei szerint 10 kalló dolgozott: Peceszentmártonban 3 kalló, ezenkívül

a vadászi, a papfalvi, a rézi, a csillagos, a fűrész, a Kácsi, végül Tibold és Daróc határában a gödörmalom.”

Forrás: Pongrácz Pál Kallómalmok

Újra egy nagyon érdekes adat, ami elgondolkodtat a fenti felsorolásból kiindulva valamint visszaemlékezve arra, hogy a „kismalomtelep” is igen későn lett (1906) a mai Kácshoz csatolva érdekes a „Tibold és Daróc határában a gödörmalom” kijelentést átgondolni. Nem ez az első eset, hogy a Kácsi lakótorony alatti részt Tibold vagy Tibold falvaként említik. Azt tudjuk, hogy a mai Kács belterületén lévő utolsó malom a gödörmalom volt, tehát van Kács és Daróc valamint a kettő közötti rész (Gödörmalom,Kecskekőmalom, Kismalomtelep, Várhegy telep, és a lakótorony és környéke) akár a valamikori Középkács területe is lehetett.

Folytatása következik.