A tudományos írásnak tűnő dolgozatomat egy kis kreativitással megfűszerezve megírtam a Tapolca szó eredetének analizálásával foglalkozó művem ikertestvérét amellyel én egy saját stílust teremtettem természetesen magam számára. Egyszerűen józan paraszti ésszel "fricskanovellának" neveztem el. Hát jó szórakozást (legalábbis remélem). Azt hiszem érdemes  megszámolni a tap gyökű szavakat.

Tappancs a tapasztalatlan Mag-gar vadász tapasztalatai a Tapolcával!

A Kárpátmedence i.e. 3000.

A nevem Tappancs mindenki így ismer nevem az átlagnál nagyobb méretű lábaim miatt kaptam. Talpam mérete megközelíti a barlangi medve (taporjánféreg) sárban hagyott tappancsának nyomát. A nyáron múltam 14 éves már teljes jogú vadász vagyok. Télen barlangban élek a törzsemmel nyáron sárból és ágakból tapasztott kunyhókban. Ma is vadászni indultam sajnos nem sok sikerrel. Pedig a táplálékszerzés lett volna, a mai feladatom, mert a tápláló hús nélkül nem tapad elegendő izom a csontokra és előbb vagy utóbb, de legyengülsz. Vadászat közben csak egy hatalmas taplógombát találtam, amelynek megszerzése így is emberpróbáló feladat volt, mert a tapló igen magasan volt és igen erősen odatapadt a bükkfa törzséhez. Lelki szemeim előtt már láttam amint törzsfőnököm toporzékolni fog a dühtől, amiért üres kézzel térek haza. De legalább a törzs javas emberének örömöt okozok majd a megszerzett taplógombával. A taplóból főzött tapadós masszával fel tudja majd ragasztani a gyógyfüvekből készült tapaszait a vadászok sebeire. Egyébként a törzsfőm gúnyneve Tápos a háta mögött mindenki csak így nevezi ő az, aki szétosztja a vadászatból szerzett táplálékot a törzs tagjainak. Neki mindig mindenből több jut, és ez látszik is rajta. Miközben gondolataimba mélyedtem meghökkenve vettem észre hogy már egy ideje ott toporgok a Tapolca sással-náddal benőtt partján. A Tapolca mozgó sara (mocsara) simán terült el a szemeim előtt. Döntenem kellett. Átkelek a távoli havas és hideg vízmosáson vagy átgázolok a Tapolca hívogatóan és melegen gőzölgő mocsarán. November vége van a tappancsaim már kellőképpen fáztak és elgémberedtek ezért nem sokáig gondolkodtam tovább a Tapolca partján. Tappancsaimról levetettem a már igen csak széttaposott őzbőrből készült topánkáimat az egyikbe beletettem a megszerzett taplógombát a fogaim közé szorítottam azokat majd belegázoltam a tapadós és hívogató Tapolcába. Miközben arról elmélkedtem milyen jó is lett volna, ha vadászat közben elém toppan a tápláléknak való vad egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy tapodtat sem haladtam előre. Tappancsaim mélyen merültek a Tapolca tapadós mocsarába és miközben csak tapostam és tapostam a Tapolca kellemesen meleg sarát rájöttem mozdulni sem bírok. Odatapadtam. No, hát ilyen az én szerencsém! Táplálékot indultam szerezni és végül belőlem lesz táplálék. Ami gyakorlatilag már meg is történt, mert éreztem amint a piócák tapadós tapadókorongjaikkal a bőrömhöz tapadtak. De ha ez még nem lett volna elég egy csapat kiéhezett varjú szeme tapadt rám az előttem két- három karnyújtásnyira lévő mocsári ciprus ágairól. Megborzongtam a gondolattól. Mi lesz velem? Ha most én örökre beletapadok a Tapolca közepébe. Milyen sors vár majd rám? Toppantani szerettem volna a tappancsaimmal, hogy elriasszam a rám tapadt tekintetű éhes varjakat. De már taposni sem bírtam tulajdonképpen az államig a Tapolcába süllyedtem. Már csak a Tapolca felszínét tapicskoltam a tenyeremmel. Kiáltani vagy füttyenteni szerettem volna, de a fogaim között tartott topánkáim és a benne lévő tapló miatt erre nem voltam képes. Zajt akartam kelteni, de a Tapolca felszínének ütemes tapicskolása nem ijesztette el a rám tapadt tekintetek gazdáit. Gondolkodnom kellett. Hogyan szabadulhatnék meg a legégetőbb problémámtól? A varjaktól. Hiszen vergődésemet figyelve azok egyre közelebb húzódtak felém a ciprus ágain. Akkor rájöttem a megoldásra. Tapsolnom kell. A taps éles csattanásai és vízhangjai a kezdő szürkületben megtették kellő hatásukat. Talán mégsem leszek táplálék? A varjak kelletlenül, de elfordították leendő táplálékukra tapadt tekintetüket és komótosan elrepültek a mocsári ciprus ágairól és eltűntek az esti szürkületben. Egy gonddal kevesebb. Gondoltam magamban és azon tűnődtem hogyan meneküljek meg a Tapolca fojtogató és vendégmarasztaló fogságából. Tappancsaim a mélyben rendíthetetlenül tapadtak a Tapolca fenekéhez ezért gyorsan abbahagytam a kezeimmel a tapsolást és tapicskolást és óvatosan tapogatózni kezdtem a ciprus irányába. Hamarosan meg is lett a tapogatózás eredménye, mert kitapintottam egy a ciprusról lelógó inda Tapolca sarától tapadós végét. A Tapolca engedett újra tapostam dagasztottam a tapadós sarat és a fuldoklók utolsó esélyével tapadtam az inda végéhez. Megmenekültem a Tapolca marasztaló öleléséből s miközben a partra kecmeregtem megállapítottam még sem vagyok eléggé tapasztalt vadász. Felálltam toppantottam kettőt – hármat hogy lehulljon a lábamról és a tappancsaimról a Tapolca tapadós maradéka. A számból kivettem enyhés széttaposott topánkáimat az egyikben a taplógombával és levontam a kellő tapasztalatokat a Tapolcával kapcsolatban. Igazi tapasztalatokat szerezni csak tapasztalás útján lehet, amely az évek alatt úgy tapad az ember fiára, mint a Tapolca sara a tappancsomra. Nem lehet mindent megtanulni az idősebb vadászok elbeszéléseiből, mert minden helyzet más és más. Megmostam a tappancsaimat majd ráeszméltem, ha továbbra is itt toporgok táplálék nélkül topánkával a tappancsaimon taplógombával a kezemben a megszerzett Tapolcával kapcsolatos tapasztalataimon tűnődve előbb utóbb annyira sötét lesz, hogy csak tapogatózva találok haza. Topánkába bújtatott tappancsaimat egymás elé helyezve elindultam hazafelé a havas ösvényen és összegeztem magamban a mai táplálékszerzéssel kapcsolatos tapasztalataimat, amit majd átadok az öcsémnek Tapikának.

1.Soha ne indulj egyedül táplálékot szerezni, ha nincs meg a kellő tapasztalatod.

2.Ha táplálékszerzés közben nem toppan, eléd a tápláléknak való vad ne toporogj sokáig egy helyben.

3.Ha elnyűtt és kitaposott a topánkád a sok egyhelyben toporgástól fázni fog a tappancsod.

4. Ha fázik a tappancsod a kellő tapasztalatok nélkül elcsábít a gőzölgő Tapolca.

5. Ha nincs, kellő tapasztalatod a Tapolcával kapcsolatban ne csábulj el, mert a Tapolca annyira tapadós hogy egy tapodtat, sem jutsz előre.

6. Ha táplálék helyett csak taplót találsz és ezt a topánkádba teszed, hogy tappancsaidat kényeztesd, a Tapolcában ne a szádba tedd, mert a tapadós sárban toppantani nem lehet, így csak tapsolva ijesztheted el a táplálékra éhes rád tapadó tekinteteket.

7. Ha tapasztalatlanságod miatt mégis a Tapolcát választod, ne taposd feleslegesen a Tapolca sarát, mert úgy sem jutsz, egy tapodtat sem előre és csak tapicskolás lesz, a vége tapadj inkább egy indára és húzd ki magad.

8. Ha a Tapolca tapadós sarából megmenekülsz ne a megszerzett tapasztalataidon elmélkedj, mert a rád tapadt piócák kiszívják a véred és az egyhelyben toporgástól még a topánkában is fázni fog a tappancsod valamint télen gyorsan sötétedik, és csak tapogatózva fogsz hazatalálni.

Utolsó és egyben a legnagyobb problémám az, hogy mit fog mondani a szomszéd törzs, ha a fülükbe jut a Tapolcás kalandom. Meg fognak bélyegezni és azt fogják mondani.

Hé, hé! Te tolvaj ellopod a szavainkat, a nyelvünket! Ti Magok nem rég még csak makogtatok. Most meg ellopjátok a Tapolca szavunkat és annak szótövével kreáltok egy szóbokrot? Mit akartok ti Mag-garok? Ne tán alkotni akartok magatoknak egy új nyelvet? Az Ugorok és a Finnek már így is panaszkodnak, és mi Szlávok kikérjük magunknak. Még a végén nem fogunk megérteni benneteket és mi lesz akkor, ha a vadbőreinket el akarjuk veletek cserélni marhára, búzára, nyílhegyre vagy agyagedényekre meg arra a szarvasagancsból készített görbe valamire, amivel a földet kaparjátok. A kapával vagy minek is nevezitek. Na, tessék most muszáj lesz ezt is megtanulnunk, mert ha kaparót akarunk még a végén valami pattintott bőrkaparót adtok.

Pedig ha tudnák, hogy már az őseink is Mag-garul beszéltek. De lehet, hogy majd csak annyit mondok. Elmentem vadászni és mivel nem sikerült elejtenem semmit inkább megfürödtem a Tapolcában (szláv nyelven meleg víz, meleg vizű forrás, fürdőhely). Na, ja, novemberben. De akkor hogyan adom át megszerzett tapasztalataimat az öcsémnek? Na, tessék már megint egy tap gyök. Az igazság az Tápos a törzsfőnökünk igen rugalmas vezető mindig azt mondja, nekünk a szomszédokkal kell jóban lennünk nem a távolabbi törzsekkel. Pedig ők sokkal kedvesebbek és soha nem gyanúsítgatnak. Ha látnak nálunk valami új, dolgot és érdekli, őket mindig azt mondják.

Hé Mag-gar! Mi ez? Mire használjátok?

Mi pedig lelkesen elmaggarázzuk Mag-garul, ha kell, megmaggarázzuk mi mire való. Ők mindig lelkesen bólogatnak, és ha legközelebb jönnek, a nyelvünkön próbálják kérni azokat. Teljesen el vagyok keseredve. Mit is tegyek? Hogyan mondjam el tap, táp,top gyökök nélkül a mondandómat? A táplálék helyett talán mondhatnám vad vagy élelem, de ezzel is az a baj az isten tudja, melyik szomszédos törzs nyelvét használom. Ha a Tapolca szlávul meleg vizet vagy fürdőhelyet jelent. Mit mondjak? Elmentem vadászni, de nem volt szerencsém és csak egy fürdő vagy meleg vizes gombát találtam. Ha a Tapolca szó szláv, akkor a szó gyökének is szlávnak kell lennie. De most akkor mit jelent vizet, meleget vagy a fürdőt jelenti? Mennyivel egyszerűbb is a Mag-gar nekem ezekből a gyökszavakból képzett szóbokrok jelentései, értelmei valahogyan összetartoznak összekapcsolódnak. Olyan szinonim (osok). De szép szó. Na, ezt ugyan kitől hallottam? Míg gondolataimba mélyedve, elmélkedve róttam az utam a kitaposott ösvényen egyszer csak. Döntöttem. Szinte már láttam lelki szemeim előtt a barlang közepén pattogó tűz mellett az öreg javas emberünket, Kacsot (szlávul:bölcső) (törökül:tévelygőt, révedezőt) jelent. Hosszú életem során soha nem ismertem senkit és semmit, ami ennyi görbeséget hordozott volna magában. Kacska kezekkel és lábakkal áldotta meg a teremtő ráadásul olyan kacskaringós volt haja hogy az ember szeme szinte bele szédült a látványba. De a megélt évek csak tovább segítették abban, hogy még méltóbb legyen a nevéhez göcsörtösebb kacskább, görbébb volt, mint a leggöcsörtösebb patakparti fűzfa. De nem így történt! A barlang szájánál megtorpanva csípőre tett kézzel a törzsfőnökünk Tápos magasodott fölém. A következőket üvöltve az arcomba.

Hé, Tappancs te ott kitaposott topánkában taplógombával a kezedben! Hol a táplálék?

Én felnéztem Tápos hatalmas alakjára, és mint Tappancs. Most már tudom. A tapasztalatlan Mag-gar vadász ki a Tapolcába tapadt széttaposott topánkában taplógombával a kezében. Tapintatosan tápos topánkába bújtatott tappancsára tapasztott szemekkel krákogtam egyet mélyről jövő torokhangon felhördültem makogtam egy sort majd kézzel, lábbal a tapadós tapolca sarától kezemhez tapadt taplógombával mutogatni (magyar-ázni) kezdtem.

Balog Sándor

2012.04.07.

Igen hosszú ideje kutatom a kácsi értékeket legendákat és helyeket bár az elmúlt időszakban tanulmányaim miatt nagy szomorúságomra hanyagolnom kellett egy kicsit. Természetesen ha tehettem és lehetőségem volt rá a házi dolgozatok alkalmával elővettem egy olyan témát amely már ott lapult a gondolataim között csak addig még nem "vetettem papírra". Ez a téma is ilyen volt. Az írás most már több mint két éve keletkezett de aktualitásából mit sem veszített azóta sem. Az volt a feladat hogy egy bárhonnan vett írást, cikket, verset vagy akár egy receptet egy más publikációs stílusba dolgozzuk át és adjuk elő. Én vettem a bátorságot és mind a kettőt én írtam. Remélem mások is élvezni fogják ezen kis műveimet nem csak a volt csoporttársaim hitették el velem azt hogy jó az amit összehoztam. A történet egy szó körül forog amely szervesen Kács részét  képezi a mai napig is, és ez nem más mint a Tapolca szó.

A Tapolca szó eredetéről, avagy őrjárat a hitem körül: Balog Sándor tudományos is és szarkasztikus irodalmi előadása. Csak beavatottak számára! Limitált kiadás.

           Elöljáróban annyit szeretnék hozzáfűzni a következő íráshoz hogy ez nem egy tudományos munka. Hiszen hogyan is lehetne az, ha írójának semmilyen tudományos végzetsége nincs. Maradjunk egyszerűen a gondolatébresztő kategóriánál, amiből jó esetben megszületik a (Tényleg hogy is van ez?). De az hogy végül is ez mi? Azt döntsék el majd azok, akik elolvassák.

           Immáron több mint 15 éve lelkesen foglalkozom a Magyar történelemmel de csak hobbi szinten, azt hiszem mára már sokkal több ez, mint kedvtelés. A szülőfalum monográfiájának írásával kezdődött minden, aki valaha a történelem kutatására adta a fejét rá fog és rá kellett jönnie a történelem szeretete és kellő ismerete a megfelelő tudás megszerzéséhez édeskevés. Így kerültem én is nagyon közeli barátságba a Magyar nyelvel. Hogy miért is most és miért mondom azt, hogy barátságba? Egyszerű oka van, amire nem vagyok igazán büszke, de valószínűleg nem csak az én személyes hibámból fakadt. Kisiskolás koromban nem igazán szerettem a Magyar nyelvtant majd fiatal felnőttként pedig szinte semmit nem foglalkoztam azzal. Majd eljött az idő, amikor rádöbbentem a Magyar nyelv a titkok kincsestára. A szavak eredetének tudományos származtatása vagy magyarázata sokszor teljesen ellentmond a józan paraszti ész logikájának. Ezen ellentmondásoknak apropóján kezdtem el vizsgálni a kérdéses szavak igazi jelentéstartalmát, gyökét, és az abból képzett szóbokrokba tartozó rokonszavak értelmét. Mert mindig csak ezt halljuk, és tankönyveink sem győzik hangsúlyozni: ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valamilyen másik nyelvből. A magyar nyelv mintha másodrendű kitalált, számtalan nyelvből véletlenszerűen összehordott, logikátlan egyveleg lenne. A legkülönösebb: nem az idegenek, hanem a magyar tudományos réteg véleménye az, hogy a magyar nyelv csak valamiféle hordaléknyelv.

De mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

- Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: \"a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet\".

- N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): \"Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.\"

- George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: \"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.\"

- Grover S. Krantz amerikai kutató: \"A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.\"

- Ove Berglund svéd orvos és műfordító: \"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.\"

(Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

- Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: \"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.\" (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medencee-i ősi volta mellett is kiáll. (A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

- Isaac Asimov scifi író: \"Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.\"

- Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: \"Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!\"

- A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.

             A mai hivatalos nyelvészeink szerint egyszerűen nem létezik tiszta magyar nyelv. Ők a finnugor elmélet követői, amelyet jó részük megdönthetetlennek tekint, és mint hitvallási alaptételt fogad el. Megállapítják, hogy a magyar nyelv szókincsének kevesebb, mint 10%-a finnugor, vagyis több mint 90%-a nem finnugor, de ebből nem arra következtetnek, hogy talán a finnugor elmélet sántít. Úgy érvelnek, hogy ha nyelvünk 90%-a nem finnugor, akkor ez a 90% szedett-vedett idegen, nem magyar szavakból áll. Szerintük, ami nem finnugor, az nem lehet magyar. Nekem nagyon nehéz felfogni az effajta okfejtést. Ebből az igen különleges tudományos magyarázatból csak egy konzekvenciát vonhatunk le valójában olyan, hogy Magyar nyelv nincs is. Vagyis van, de, csak azért mert mi Magyarok azt mondjuk, hogy a mi édes anyanyelvünk a Magyar se több se kevesebb. Számszakilag még érdekesebb az egész, ha a 100%- ból csak 10% finnugor (ami ugye nem Magyar?) akkor a maradék 90% idegen tehát eleve nem lehet Magyar. Továbbá ha a finnugor nyelvcsaládot, mint fogalmat vizsgáljuk, újabbnál újabb érdekességeket tapasztalhatunk. A finnugor nyelvek közé 15 élő és 2 holt nyelv tartozik (A dialektus jellegű nyelveket külön számolva összesen 30 nyelv.) Ezek a nyelvek egymással bizonyos rokon vonásokat mutatnak a szerkezetüket és az alapszókincsüket tekintve. A finnugor nyelveket mintegy 24 millió ember beszéli a Kárpát-medencében, valamint Észak-Európa, Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria hatalmas kiterjedésű területén. A Magyar nyelvet kb. 14.5 millió fő a Finn nyelvet kb. 6.5 millió fő. Ha továbbra is számszakilag vizsgálódunk, akkor már maga a fogalom is sántít. Logikailag is a Magyar-ugor nyelvcsaládot kellene mondanunk a beszélők létszáma miatt nem pedig finnugort. De most már a lényegre térek, foglalkozzunk a Tapolca szó eredetével. A szó maga a hivatalos állásfoglalás szerint a 90%-ba tartozik pontosabban szláv jövevényszó.

             „A Tapolca szó a pannóniai szlovén nyelvből eredeztethető; a település nyilván az itt felszínre bukkanó, hasonló nevű patakról kaphatta egykoron nevét. Anonymus bizonyos helyneveinek hitelességét és eredetét is igazolva, Németh Gyula többek között az alábbiakat írja az Anonymusnál ugyan nem említett Tapoly folyó nevéről, valamint a névtelen krónikásnál is előforduló, Miskolctól délnyugatra a felszínre törő Tapolca nevű meleg vizű forrásról. A név csak délszláv eredetű lehet, mert a régi magyar Toplu alak csak egy délszláv topl („meleg") alakból magyarázható; a tót teply és a többi északi szláv alakok nem jöhetnek tekintetbe. Ugyanilyen a Tapolca folyónév (melyet Anonymus is megemlít); ez iscsak délszláv alak lehet, eredeti toplica-ból (jelentése:„melegvíz")."Az Anonymusnál előforduló Tapolca (Topulucea, Pais Dezsőnél: Tapolucea ) a Miskolc környékimeleg forrásra vonatkozik ugyan, kutatóinknagy többsége ma már abban egyet ért, hogy valamennyi, a Dunántúlon is szép számmal létező Tapolca földrajzi név délszláv nyelvi eredetű lehet. A véleményekviszont eltérhetnek abban, hogy a délszlávnyelvek melyikéből származhat? Ugyanis a bolgárтоплйца, a szerb-horvát tóplica és a szlovén toplica

egyaránt lehet forrása a magyarban később Tapolcaként rögződött földrajzi névnek. Pais Dezső a Miskolc környéki Tapolca esetében érthető módon a bolgár szláv eredet mellett foglal állást. Melich János akinek kutatásaira a fentebb idézett szerzők is alapvetően támaszkodnak témánkat érintő tanulmányának sommázatában így ír: „Ezek után visszatérünk a ,hévíz, héjó' jelentésű ó-magy. Toplica, mai magy. Tapolca, Tapioca tulajdonnévhez, a melyről megállapítottuk, hogy csakis délszláv nyelvekbeli Toplica, Toplice tulajdonnév átvétele lehet. A dunántúli Tapolcákra ezt mindenki természetesnek találja, itt e nevek mai értelemben vett szlovének horvátok lehetnek." Szűkítsük a kört: mi viszont, a Balaton felvidéki Tapolca esetében, a történeti összefüggések ismeretében a pannóniai szlovén eredetet tartjuk nagy valószínűség szerint elfogadhatónak. Helységünk neve először a XII. század végén tűnik majd fel írott formában egy III. Béla által kibocsátott, 1182-84-re datálható oklevélben, Topulza alakban. Mivel a Bakonybéli apátság 1037-es alapítólevelét (következésképpen az itt szereplő folyónév Toplouca formáját), valamint ugyanezen apátság 1086-os összeírását (s az itt említett Toplouuiza alakot) szakköreink teljes megalapozottsággal hamisnak tartják, a III. Béla-féle oklevél Balaton felvidéki Topulzáját tekinthetjük általában a Tapolca és vele rokonítható földrajzi neveink egyik legkorábbi írott formájának is. A szóban forgó Tapolca helynév alakjainak változatosságát a középkor folyamán okleveleinkben jól nyomon követhetjük, íme ezekből egy reprezentatív válogatás:

Tupulca (1237-40), Thoplucha (1256), Topulca (1269), Topulcha (1272), Topulcha (1274), Thopolcha, (1277), Toplica (1280), Thaplicha (1290), Thopolcha (1300), Thopolcha (1328), Topplicha (1331), Taplocha (1332), Topulcha (1332), Chqpulcha (1333), Topulcha (1334), Thopolcha (1334), Topolcha (1342), Thopolcha (1347), Tapolcha (1357), Tapolcha (1369), Thopulcha (1374), Thapulcha (1378), Tapolcha (1378), Tapolcha (1382).Tapulcha (1404), Thapulcha, ill. Thopolcha (1408), Tapolcha (1410), Thapolcza (1414), Thopolcha (1420), Tapocza (1442), Tapolcza (1448), Thapolcza (1459), Thapolcza (1479), Tapolcza (1482), Thopolcha (1497), Thapolcza (1502), Thapolczha (1522), Tapolcza (1537), Thavolcza (1542), Thopolcha (1549), Thopolcha (1550)….”

Forrás: TÖRÖCSIK ZOLTÁN A XIII. SZÁZADI TAPOLCA TÖRTENETÉNEK VÁZLATA

         A fenti forrásanyag szövegkörnyezetéhez hűen azt hiszem ennél szebben sommázni nem is lehetne mi is a hivatalos álláspont a Tapolca szó eredtét illetően. Ebből az idézetből is világosan látszik, ha az adott szónak nincs finnugor megfelelője. Akkor, nosza, keressünk hozzá hasonlót a szomszédok nyelvéből, és ha találtunk véssük kőbe azt. De van ám ezzel egy kis probléma. Az idézett műben csak két Tapolca nevezetű településről van szó pedig a Tapolca nevű helyek száma sokkal több, mint kettő. Az első esetében a Miskolc Tapolcáéban mivel meleg vizű forrással rendelkezik meg is állja a helyét a „meleg” értelmezés és fürdőkultúrájáról is híres. A másik település a Balaton mellett lévő Tapolca, amelynek meleg vizű forrásairól úgyszintén tudunk és fürdőkultúrája úgyszintén van. Általában ez a két település szolgáltatja a magyarázatot a név etimológiájának bizonyítására. De ha a szomszédságában lévő Magyar tenger (Balaton) összefüggésében is megvizsgáljuk megdöbbentő felfedezést tehetünk. Mennyire érdekes a Balaton név is szláv jövevényszó pontosabban a „blato” mint mocsár értelmű. Ha elfogadjuk azt, hogy a Balaton és a Tapolca is szláv eredetű szó az egyik mocsár értelmű a másik pedig meleg „vizes” (fürdőhely) akkor egyszeri olvasó most megvakarhatja a fejét velem együtt. Hogy is van ez? Nekem magyarként a Balaton elsősorban vizet-tavat jelent (erről is van egy elméletem) nem pedig mocsarat a Tapol(cáról) pedig még csak véletlenül sem asszociálok a meleg vízre sokkal inkább másra. Normál esetben a Tapolca szó eredete után érdeklődő itt veszi tudomásul azt, amit el akarnak hitetni vele könnyű ez így, mert a bemutatott helységek rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal jelzőkkel, amik megerősítik a szláv eredetet. De, ha ismerünk még egy két Tapolca, hely, vagy forrás és pataknevet akkor felvetődik jogosan a kérdés. Itt hol vannak a meleg vizes fürdőhelyek? Nem tudom azt, hogy bárki rajtam kívül megpróbálta e már más szempontok alapján összekötni a Tapolca helyeket, mint meleg víz vagy termálforrás. De úgy gondolom ilyen még nem volt. Pedig van a Tapolcáknak egy közös nevezője, ami ugyan tartalmaz vizet is meg meleget is, de nem éppen a fürdésre használjuk. Ez nem más, mint a mocsár.

Miskolc Tapolca:

A park

Forrás: http://www.miskolctapolca.hu/index.php?c=3

Balaton Tapolca:

„A Tapolcai-medence mocsarai a Kis-Balaton nyugati medencéjéhez hasonlóan

közvetlenül kapcsolódtak a tó vizéhez, de kissé távolabb már itt is komoly magassági

eltérés mutatja, hogy folyóvízi típusú, a tóhoz nem szervesen kapcsolódó mocsár töltötte

ki a Tapolcai-medence nagy részét….”

Forrás: Zlinszky András A BALATON ÉS A KÖRNYEZŐ MOCSARAK TÖRTÉNELMI REKONSTRUKCIÓJA TÉRINFORMATIKAI MÓDSZEREKKEL

„1863-ig a Balaton vízállása a maitól merőben eltérő hidrológiai viszonyok között alakult ki.

Ezek összefoglalva a következők voltak:

• a vízgyűjtő terület maitól eltérő növényborítottsága és művelése
• a tavat tápláló vízfolyások szabályozatlansága
• a Kis-Balaton, a Nagyberek és a Tapolcai-öblözet ősállapota (mocsár, csaknem összefüggő vízborítás)
• a Sió-völgy szűkös leeresztő kapacitása, a leeresztő zsilip hiánya”

Forrás: http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/28/dolgozatok/varga_gyorgy.html

Hidvégardó:Felső-Tapolca, égerláp

„Az észak borsodi Alsóhegy karszthidrográfiájának tanulmányozása szükségessé tette az északi hegylábnál fakadó kisebb-nagyobb források számbavételét, annál is inkább, mert a szakirodalomban Láng Sándor egy nem kizárólag ezzel a vidékkel foglalkozó, 1942. évben publikált dolgozatában említ csupán néhányat ezek közül, viszont az e területtel foglalkozó más leírások e forrásokról említést sem tesznek, vagy kifejezetten tagadják még létezésüket is. Egy km-rel nyugatabbra, az Alsóhegy legmagasabb csúcsa, a 615 m magas Pálútfej északi lábánál, 202 m A. f. magasságban fakad az Alsóhegy egyik legnagyobb hozamú karsztforrása, a Tapolca. Minthogy vize egy szélesen elterülő mocsaras tó sarkában tör fel, amely közvetlenül kapcsolódik a hegylábi források vizét összegyűjtő és a Tornába vezető csatornába, így lineáris folyása még rövid szakaszon sincsen, ezért hozama nem mérhető még becsléssel is alig közelíthető meg. Láng 1940. aug. 26-án 13 órakor és 1941. jul. 28-án 18 órakor egyaránt 30-40 1/sec-ra, tehát 1800-2400 1/percce becsülte a forrás hozamát. Jómagam 1962. aug. 1-én 14 órakor 1000-1500 1/perc hozamot becsültem, Ránky 1963. aug. 24-én 12 órakor 1200 1/percet…”

Forrás: Dr. Dénes György AZ ALSÓHEGY TORNA-VÖLGYI FORRÁSAI

Tapolcafő:

Forrásbarlangok Tapolcafőn.

„Tapolcafőnek és környékének a régmúltból jelentős irodalma van. Ezek közül az egyik legjelentősebb Koch Antal munkája: Földtani utazás a Bakony
Ny-i felében (Term. Tud. Közl., 1870). A szerző a következőket írja: menjünk át Tapolczafőre, mely Pápától délre csak 1 mérföldre, fekszik. E magyar helység nevét a Tapolcza vizétől nyerte…”

„A Tapolca bal partjáról három forrás ered: egyik egy házfal tövében egy kertben, másik a meredek lejtő árokszerű bevágódásából, a harmadik egy újonnan ásott kis agyaggödörből szivárog elő. Tovább haladva a legészakibb forráscsoportot a jobb parton találjuk az Örvény-tóban feltörni. A tavat agyaggát választja el a malmok által felduzzasztott pataktól s lefolyása szabadon, zsilip nélkül a mélyebben folyó csatornába ömlik. A tó partjait alluvium, fenekét kemény pannon agyag képezi. A források előtörésének helyén sötétebb iszapos, lehullott lombbal, törmelékkel körülvett fehér 2-3 méter átmérőjű homokfoltok vannak. Mikor a feláramló víz időnként egy-egy nagy levegőbuborékot hoz fel, a homok és a víz felszíne hullámgyűrűket vet. A homok finomszemű, az emberi test súlyát nem bírja ki, innen származik az Örvény-tó név…"

„korábban szó esett a mai Tókert területén fekvő tóról, melybe a Tapolca és a Bakonyér egyaránt beleömlött. Ennek már nem sok nyoma van. Felmerül viszont a kérdés, korábban is tó volt-e ezen a területen, vagy csak a török időkben, a pápai vár megerősítésére duzzasztották fel a két patak vizét. Erre megint csak Bognár Imre Edétől kaptam választ. Szerinte a mai Tókertváros és a Várkert D-i részének területén az őstájban sással-náddal benőtt mocsaras tó terült el, amelyben közös pihenőre kényszerült a Tapolcának és a Bakonyérnek hirtelen lefolyni nem tudó vízfeleslege. A két tápláló patak a mai Hódoska körül ömlött a tóba torkolatuk előtt szigetet alkotva egymással; ezt a szigetet még a XVIII. sz. közepén is említik. A pápai vár egykori képeinek tanúsága szerint a tóból csak a Tapolca folyt ki ÉNy felé, s az is hamarosan elveszett a Marcal mocsárvilágában. Ezt a lefolyásos tavat a török korban várvédésre és halastónak használták. Azután azonban egyrészt szerepét vesztve fölöslegessé vált, másrészt meg a fejlődő városnak több termőföldre volt szüksége, s ezért Pápa akkori földesura, Esterházy Károly egri püspök, lecsapoltatta és parcellákra osztva a pápaiaknak bérbe adta…”

Forrás: Róka József: Volt egyszer egy Tapolca

„A Tapolca a forrásvidékétől a Hodoska major környékéig középszakasz jellegu patakként folyt. (Szélessége átlagosan kb. 3 méter, [néhol 5-6 méter] vízmélysége átlagosan 0,5 méter [néhol 1,5 méter] volt.) Ezen a területen el tudta szállítani saját hordalékát. Itt mindig természetes mederben folyt. A Hodoska környékén kezdodhetett az ostó, amely mintegy 250 holdas területen mocsaras állóvizet jelentett…”

Forrás: http://jmvk.compunet.hu/varos_tort/tapolca.htm

Kács Tapolca

A Borsod Abaúj Zemplén megyei Kács nevű község része az 1920-as évekig külterületként volt nyilvántartva. Kács Tapolcával és annak mocsarával kapcsolatban hivatalos kútfőből származó adatot nem tudok felmutatni. Viszont első kézből származó információkkal rendelkezem. Az 1965-ös vízművek által történt forráscsoport foglalásáig a mai vízmű területén egy nagyméretű láp vagy Mocsár volt található. Az édesapám és idősebb helyi lakosok elbeszéléseiből tudomásom van olyan információkról miszerint a forrásfoglalás előtt számos alkalommal kellett teheneket és egyéb lábasjószágokat kimenteni a mocsárból mivel úgy beleragadtak az iszapba, hogy azok saját erejükből nem, azt csak emberi segítséggel tudták elhagyni. Mivel nem szeretnék csalni, megemlítem ezen a helyen fürdőkultúra létezett már az 1200-as években is. A források hőfoka 16-18 C. A források táplálta patak soha nem fagy be viszont a meleg forrás állandó hőfoka relatíve meleg inkább langyos jelzővel illetném.

Forrás: A szerző

Végül és nem utolsósorban az Velemér, amely egyben a leglátványosabb cáfolat a meleg víz elnevezésre valamint megerősíti az elméletem helyességét.

Velemér

„A középkori templomáról ismert Velemér Vas megye délnyugati szögletében, a Belső Őrségnek nevezett tájegységben található. Nyugatról Szlovénia, délkeletről Zala megye határolja. A falu a patak mentén futó országút két oldalán fekszik. A jellegzetes szeres település tengelyében haladó országutat inkább csak szántóföldek szegélyezik, mert a házak többsége az országúttal párhuzamosan futó dombokon épült.
Írott forrásokban a 13. század végétől bukkan fel változó neveken: az eredeti helységnév temploma után - "Szent Trinitas" vagyis Szentháromság falva. Későbbiekben a Velemér név maradt fenn, ami "fehér fényt" vagy "napsütést" jelent. Kapcsolatba hozható még Valamár herceg nevével is, aki az 5. század derekán Pannóniában telepedett meg a keleti gótok egyik vezéreként. Az ősi lakosok a templomtól nyugatra a Dania hegyen és az attól délre fekvő mocsaras, nádastól és tölgyestől védett Tapolca és Kurtusa dombon laktak. Az erdők kivágása és a török pusztítás után a lakosság lehúzódott a Lóka patak mellé. A közelben talált török kardmarkolatok bizonyítják a törökök ittlétét. A néphagyomány szerint a basa a patak hídja alatt egy Soós nevű embert lenyakaztatott, mivel nem akart adót fizetni. A nép a templomba menekült, de onnan egy magyarul tudó török kicsalogatta őket, és majdnem mindenkit kardélre hánytak.”

Forrás: http://www.orseg.hu/node/47

           Azt hiszem a domb nem az a fajta dolog, amit logikusan kapcsolatba hozható a meleg víz és a fürdőzés fogalmával. Számos Tapolca, Tapolcsán, Tapolcsány, helységek valamint forrás, patak elnevezés viseli ezt a nevet a mai és a történelmi Magyarország területén. Mivel sem időm és lehetőségem nincs arra, hogy forrásanyag hiányában személyesen felkeressem ezeket a neveket viselő helyeket meg kell elégednünk az általam ismertetett publikációkból nyert információkkal. Amely véleményem szerint bőven bizonyító erejű egészen biztos vagyok abban ezeken a helyeken vagy van, vagy volt láp vagy mocsár.

Tehát ha a Tapolca a szláv „meleg” szóból származik akkor annak a gyöke is szláv megvizsgáltam a tap, top, tep, tip, táp, gyökkel rendelkező Magyar szavakat. Itt hívom segítségül a méltatlanul elfeledett Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótárát, amely 1862-ben készült. Elsősorban azért ebből a szótárból dolgozom, mert számos olyan Magyar szót tartalmaz, amely mára már kikopott a köznyelvből, másodsorban pedig azért mert tájjellegű szavakat is elemez, melyeknek ismerete tovább erősíti elméletem helyességét. Csak a „tap” gyökű szavak száma meghaladja a százat, de kezdjük az alapgyök értelmezésével.

TAPazon tompa hangnak utánzása, melyet akár a kezek, akár lábak, illetőleg tenyerek vagy talpak által megilletett, megütött, megnyomott testek adnak. Származékai amennyiben a kéz illetésére vonatkoznak: tapint, tapogat, taps, tapsol, menynyiben pedig lábnyomásra: tapod, tapog, tapos; átv. ért. tapad, tapasz, tapaszt, tapasztal stb. Megfordított alakban: pat, melyből pattant, pattog, pata, patkó származtak. Rokon hozzá: csap, csapa is, pl. a tehenek csapája, azaz, lábaik által tapodott ösvény, nyomvonal. Hangváltozattal egyeznek vele: top, tep, tip, honnan e származékok: topog, toppan, topán, teper, tepiczkel, tipor, tipeg. Mint hangutánzók rokonai a szanszkrit tup, görög tuptw, német tappen, tippen, stampfen, taumeln, tummeln, mordvin tapa- (taposni, ütni), Vámbéry után az Abuskában a csagataj tapmak (találni), talpďr (ide-oda mozog, szökdel, eviczkél), dipsz-er (tapos, tipor). Ide tartozik a héber dábab, arab dabbá (leniter incessit). Továbbá tapint, tapogat szók jelentésében a lapp toppe- (fogni, megfogni); finn tapaa- (hozzákapni, találni); észt taota- (fogni, megfogni) stb. (Budenz J.). ,Tapad' értelemben l. TAPAD alatt.

TAPAD, TAPADÁS, TAPADÉK, TAPADÉKONY, TAPADÉKONYSÁG, TAPADÓ, TAPADÓS, TAPASZ, TAPASZFAL, TAPASZKA, TAPASZOL, TAPASZOLÁS, TAPASZOS, TAPASZOSAN, TAPASZSZEKRÉNY, TAPASZT,

TAPASZTAL, TAPASZTALÁS, TAPASZTALÁSI, TAPASZTALÁSILAG, TAPASZTALÁSZ, TAPASZTALAT, TAPASZTALATELVISÉG, TAPASZTALATHALADÓ, TAPASZTALATI, TAPASZTALATILAG, TAPASZTALATISÁG, TAPASZTALATLAN, TAPASZTALATLANSÁG, TAPASZTALATLANUL, TAPASZTALATTÚLI, TAPASZTALMÁNY, TAPASZTALT, TAPASZTALTAN, TAPASZTALTSÁG,

TAPASZTAL(tap-asz-t-al) áth. m. tapasztal-t. Eredeti, tulajdon, szoros ért. annyit tenne, mint tapintva, vagy tenyerét tapasz gyanánt bizonyos testre téve észlel, megérez valamit…

TAPASZTÁS, TAPASZTÉK, TAPASZTÓ, TAPASZVIASZ,

TAPICSKÁL, TAPICSKOL, TAPINT, TAPINTÁS, TAPINTÁSI,

TAPISKÁL (tap-is-kál v. tap-is-ka-al) önh. m. tapiskál-t. Tipegve tapogva ide-oda mozog. Első része tapis, a tapos szó módosúlata, azonban az i némi kicsinzést rejt magában; innen az is képző néha át is változik ics-re; vagyis az egész másképen: tapicskál.

TAPINTAT, TAPINTATLAN, TAPINTATLANSÁG, TAPINTATLANUL, TAPINTATOS, TAPINTATOSAN, TAPINTATOSSÁG, TAPINTATTELJES,

TAPINTAT(tap-int-at) fn. tt. tapintat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Azon érzet vagy tárgyismeret, mely tapintás által ered bennünk. Sima, rögös, meleg, hideg, borzalmas tapintat. Selyem, bársony tapintatu test. Átv. ért. cselekvési ügyesség, különösen másokkal bánás módja, melynél fogva a dolgot kellő helyén találva érintjük, ahhoz czélirányosan nyúlunk, valamiben valaki iránt bizonyos kimélettel járunk el. Fínom tapintat. A dolgok megítélésében helyes tapintata van.

TAPINTHATÓ, TAPINTHATÓLAG, TAPINTHATÓSÁG, TAPINTÓ, TAPINTYÚ, TAPISKÁL, TAPISKÁLÁS, TAPKERÉK, TAPLÓ, TAPLÖNÖVEDÉK, TAPLÓS, TAPLÓSODÁS, TAPLÓSODIK, TAPOD, TAPODÁS, TAPODAT, TAPODÓ,

TAPODÓKA, TAPOG, TAPOGÁS, TAPOGAT, TAPOGATÁS, TAPOGATÓ, TAPOGATÓDZÁS, TAPOGATÓDZIK, TAPOGATÓZÁS, TAPOR, TAPORJÁNFÉREG, TAPOS, TAPOSÁS, TAPOSÓ, TAPOSÓKÁD, TAPOSÓKERÉK, TAPOSÓKORONG, TAPOSÓZSÁK, TAPOTA, TAPOTÁL, TAPOTÁLÁS,

TAPOD (tap-od) gyak. áth. m. tapod-tam, ~tál, ~ott. Talpával nyom, üt, taszít valamit. Eltapodni, letapodni, kitapodni, megtapodni, öszvetapodni bizonyos testeket. A barmok letapodták a gabonát. A kis gyermeket eltapodták a lovak.
"Király, ne tapodtasd magad önkint porba."
Arany J.

TAPORJÁNFÉREG (taporján-féreg) ösz. fn. Erdélyi tájszó, am. medve. Vigyázz, hogy a taporjánféreg meg ne egye az ünőket. Valószinü, hogy a taporján törzse tapor, s gyöke tap, a medvének nehézkes tapodásától, s talpas tulajdonságától; s hasonló hozzá a Bodrogközben divatozó tapséros, mely am. tenyerestalpas. Alakja sajátságos kinövésre mutat, valamint a tátorján, burján, bojtorján szóké is. Eredetileg ,tapor' igétől, s utóhangzás nélkül: tapori (azaz taporó) mint ugri (= ugró), a nyúlnak tréfás ugri-füles nevében.

TAPS, TAPSÉR, TAPSÉROS, TAPSI, TAPSIFÜLES, TAPSIKOL, TAPSIKOLÁS, TAPSOL, TAPSOLÁS, TAPSOLGAT, TAPSOLGATÁS, TAPSOLÓ, TAPSONCZ, TAPSVIHAR,

TAPS (tap-s) fn. tt. taps-ot, harm. szr. ~a. Azon hang, melyet az öszvecsapott tenyerek adnak. Tapssal jelt adni. Tapsra tánczolni, ugrani. Átv. tetszésnek, helybenhagyásnak, örömnek jele. Tapsokkal fogadni valakit. A nép örömtapsai között bevonulni a városba. Tapsokat aratni. Tapsra vágyni. Gyöke tap, mint hangszó egyezik csap szóval.

TAPSÉROS mn. tt. tapséros-t v. ~at, tb. ~ak. Bodrogközben am. tenyerestalpas. Tapséros medve. Ez értelemből kitűnik, hogy törzsöke tapsér is mintegy talpast jelent, a tap gyöktől, és tapis v. tapos törzsöktől. V. ö. TAPISKÁL; TAPORJÁNFÉREG, és TAPSI.

       Ha ezek után még mindig nem tiszta valakinek mi a közös a Tapolca (mocsár, láp), tapos, tapad, és hasonló értelmű szavakban akkor most elárulom. Gyakorlatilag egy mozgásforma, ami valójában egyhelyben történik, elsősorban lábbal pontosabban talpal, vagy tenyérrel kapcsolatos. Gyakorlatias szempontból megközelítve a kérdést a mocsárba tévelyedő élőlény elsősorban bele tapad a mocsárba a mocsár a talpához és tenyeréhez tapad, és ha valakinek volt szerencséje ezt kipróbálni a valós életben. Tudja és megérti, a tapad, tapos, topog, toporog, tipor, tipródik szavak közös jelentése az ősi múltba nyúlik vissza. Helynévként értelmezve a Tapolca annyit tesz, mint egy hely, ami tapadós ahol taposhatsz, toporzékolhatsz, tipródhatsz, tapicskolhatsz és nem utolsósorban tapasztalatot szerezhetsz.

Valójában egyetlen szó is magyarázatot adhat arra mi a közös a „tap” gyök és Tapolca között az nem más, mint a tapló szó. Ez a szó az egyetlen a száznégyből, amely átvitt értelemben, ugyan de kapcsolatba hozható a „meleg” fogalommal a tűz által, vagyis gyúlékonyságával kapcsolatban. A Czuczor Fogarasi szótár mindkét értelemben elemzi a szó, értelmezési lehetőségeit és mivel az én célom sem a félretájékoztatás, egész terjedelmében közlöm azt.

TAPLÓ (tap-ló vagy tap-ol-ó) fn. tt. tapló-t. 1) Némely növényi testek, melyek vagy eredeti tulajdonságuknál fogva, vagy mesterségesen elkészítve könnyen tüzet fognak, egy szikrától is meggyuladnak, s a fogott tüzet fogytig táplálják. Cserfa-, bükfa tapló, mely a reves és száraz fabélből válik. "A szív, mint a tapló, könnyebben fog tüzet, ha már egyszer égett." B. Eötvös J. (Gondolatok). Rongy-, papirtapló, melyet égékeny testtel beitatva készítenek. Gombatapló, mely némely fákon, pl. füzeken termő forradékokból lúg által megpuhítva készül, az úgy nevezett banyatapló. 2) Átv. a fataplóhoz hasonló puhaságu, vagy forradékféle kóros kinövés az állati testen, milyen az úgy nevezett vadhús. E szót kétfélekép elemezhetni. Ha alapul azon faforradékokat veszszük, melyekből taplót főznek, azt vélhetnők, hogy gyöke a tapadásra, ragadásra vonatkozó tap, minthogy az ily forradékok egy részről a fákhoz tapadva teremnek, más részről általán véve tapadós, ragadós, nyálkás földszinüek szoktak lenni, s így tapló elemezve annyi volna mint tap-ol-ó, azaz tapadó. Ha pedig azt veszszük tekintetbe, hogy a taplónak általános kelléke, és lényeges tulajdonsága tüzet fogni, akkor figyelmet érdemel a szanszkrit tap gyök, mely égést jelent (calefacere, urere), a görög tujw égetek, égek; latin tepeo, tepor, tepidus; persa táb-idan vagy táf-tan vagy taf-tan, égetni, égni; szintén persa tábi, fényesség, világ: tábisztán, nyár, (azaz égető, melegitő évszak); orosz tepl (calidus), teplota (calor. Bopp Ferencz. Az ő véleménye szerént a latin tempus is a föntebbi szanszkrit gyöktől származhatott. Glossarium Comparativum. 3-ik kiadás. 163. l.). Ha a gyök ezen jelentését a magyarban is elfogadjuk, akkor ,tapló' annyit tenne mint égő, gyuló; s gyöke a magyarban még rokon a régies ,gyaponik' szó gyap gyökével. Egyébiránt más nyelvekben rokon a ,tapló' szóval a finn taula, takla, észt tael, tagel, liv nyelvbeli tagl, dagl, lapp tuovle, finnlapp duovle, déli vogul taploch, taplit. (Budenz J.). A mongolban uula v. ula (= tapló) a ,gyúl' szóhoz közelít.

         Érdekességként arról hogyan kapcsolódhat össze a mocsár, tapadós hely (Tapolca) és a láp szó újra megdöbbentő a közös nevező.

LÁB (2)fn. tt. láb-ot, harm. szr. ~ja. Terjedelmesb szokás szerént láp, vagyis az áradásnak kitett vidékeken oly mocsáros hely, melynek szinén fű, csáté, gaz úszkál, és az árviz hordta mindenféle nád, szénatöredék a szél által majd ide, majd oda űzetik. Ily név alatt ismeretes az érsekujvári határban a Fekele láb, mely a Nyitra és Vág-Duna öntéseinek van kitéve. Így hívják különösen azon ingó, ideoda uszkáló füveket, gazokat is, melyek tömegesen, mintegy növénysziget gyanánt látszanak mozogni, pl. midőn mondják: Sok lábot hányt ki az árvíz. Ezen jelentéséből kitünik, hogy alapértelemre nézve valamint az állatot mozgató láb szóval, úgy még közelebbről a lób-ál íge 'lób' törzsével rokon; egyszersmind fölvilágositja a lábbad v. lábad ige értelmét, az ily mondatokban: könybe lábadtak szemei; vízen lábbó hajó, azaz könyben úsztak (mintegy lóbálódtak) szemei, vízen úszó (lóbáló) hajó.

LÁP fn. tt. láp-ot, harm. szr. ~ja. Lapos és ingoványos v. mocsáros hely. Szükebb szokás szerént de eredetéhez hívebben: láb vagy lap, pl. az érsekujvári árvizes réteken az úgynevezett Fekete láb. Ecsedi lápok. Értelmezésére l. LÁB és LAP. Mondják megtoldva is: lápa, azaz lápó v. lábó. Szabó D. szerént jelent nád-, széna-, szalmatöredéket is, melyet az árvíz hordani szokott. Sok lápot hányt ki a víz.

           További oldalakat feleslegesen nincs szándékomban megtölteni a számtalan rokon és rokon értelmű szavak ismertetésével. Döntse el mindenki a saját belátása szerint a Tapolca az egy szláv szó vagy a 104 „tap”gyökkel rendelkező rokon értelmű Magyar szóbokorba tartozik. Így most megköszönöm azok figyelmét kik végigolvasták okfejtésemet a hitetleneknek pedig csak azt üzenem „aki nem hiszi, járjon utána”.

Balog Sándor

Budapest 2012.04.05.

Zsendice barlang

Ha tehetem igen sokat foglalkozom a Magyar nyelvvel mert csodálatosnak összetettnek és titokzatosnak tartom. Kutatásaim közben rászoktam arra ha találok valamilyen furcsa  vagy elsőre érthetetlen, értelmetlen nevet megpróbálom kideríteni mit is jelent valójában. Itt van először is a (zsendice) név. Nekünk a modern kor szülötteinek vajmi keveset jelent addig míg utána nem nézünk az értelmező szótárban. A Magyar Néprajzi lexikon szerint ez pedig a következő:

zsendice:

tejes étel, amely az oltóanyagot alkalmazó tejfeldolgozási rendszerben juhtej származékból közvetlen fogyasztásra készül. A sajtkészítés melléktermékeként képződő első savó felforralva két részre válik kazeinanyaga túrószerűen kicsapódik a savóból. Ez a forralt savó a benne úszó túrócsomókkal a zsendice, hidegen kanalazva kedvelt étel. A zsendice készítmény neve kukerca, kukorca, kükürca D-Erdélyben ott, ahol a még forralatlan első savót nevezik zsendicének. A paraszti tulajdonú közös fejősnyájak tejfeldolgozással is megbízott pásztorai rendszeresen zsendicével vendégelték meg a nyári legelőre kilátogató gazdákat. Az alföldi városok piacain a juhászfeleségek árulták is. Ha a felforralt savóból a túrót különválasztják, savótúrót (túró) és értéktelen második savót nyernek. A savótúró készítés és a zsendice készítés egymást nem zárja ki. A forralt savót rendszeresen vagy nagyobb részben, ill. alkalmilag vagy kisebb részben szánhatják savótúrónak vagy zsendicének (pujna). A zsendicét Moldvától K-Dunántúlig minden juhsajt készítő vidékünkön ismerik. Míg azonban egyes körzetekben csak tejfeldolgozó pásztorok csinálják, esetleg csak ők ismerik, másutt a parasztháztartásban is rendszeresen készítik, vagy legalábbis fogyasztják. A kárpáti juhtej-feldolgozásban északon a zsendice, délebbre a savótúró készítése dominál. Ehhez kapcsolódva a keleti magyar nyelvterületen a forralt savónak a kisebb, a Felföldön a nagyobb részét fogyasztják zsendiceként. A készítmények gyakoriságát is kifejezi, hogy a forralt savónak és túrójának eltérő neve van keleten (zsendice és orda), ill. egymáshoz kapcsolódó elnevezése északon (zsendice és zsendicetúró). Az Alföldön a kétféle készítmény gyakorisága váltakozik, a Tiszától nyugatra kevesebb, gyakran a parasztság, sőt a helybeli fejőjuhászok körében is teljesen ismeretlen a zsendice étel. A zsendice szó a vlach fejősjuhászat (vlachok) szakszókincséből származik. Azonos jelentésben minden kárpáti nyelvjárásban elterjedt. A magyarban a középkor végétől kimutatható. Hozzánk a románból is és a szlovákból is külön átkerült. Irod. Földes László: Esztena und Esztena-Genossenschaft bei den Szeklern (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, szerk. Földes László, Bp., 1961).

Ha valaki elég időt szán arra hogy felkutassa a lakóhelyével kapcsolatos anyagokat érdekes dolgokra lelhet ilyen a zsendice név is. Kács és környéke tele van az állattartással kapcsolatos helynevekkel és elnevezésekkel szinte egészen biztos vagyok abban hogy valaha a barlang környékén is állattartás folyt pontosabban juhnyájak legelésztek arrafelé. Sajnos a mai gondolkodásunkkal a tervszerű erdőgazdálkodás folytán és a telepített erdők miatt ezt már nehezen tudjuk  elképzelni de a nevek és a helyek árulkodnak. Hogy miért is vagyok ebben annyira biztos? Nagyon egyszerű, a barlangoknak van egy közel állandó tulajdonságuk a hőmérsékletük. Mint fentebb olvashattuk a zsendice valamikor árucikként is funkcionált a barlang állandó hőmérséklete biztosíthatta a készítmény frissen tartását legyen tél vagy nyár. Kács és annak közvetlen környéke véleményem szerint soha nem volt igazán alkalmas a mezőgazdasági termelésre a környékünk inkább az állattartás preferálta. De hogy bebizonyítsam állításom újra közlök egy tényszerű írásos anyagot 1770-ből amely hála az égnek megmaradt az utókor számára.

Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770.

KACS
I. Még ekkoráig ezen helységnek nem volt urbáriuma.

II. Ezen helységnek a' tekintetes földes uraságokkal adózásunk és szolgálatunk iránt semminemű írt contractusunk nem volt, hanem csupán az földes uraság teczésébül, szokasbul ekkoráig szolgáltunk.

III.Tőlünk a' földes uraságok mind ez ideig pénz béli adót nem vévén, az uraságot vonó marháinkkal és gyalogul szolgáltuk, úgy mint az uraságok majorságbéli szántó földeit esztendőnkint szántottuk s be vetettük, szomszéd daróczi határban levőköt, és azokban termett életet be hordottuk; emellett a' majorság béli szőllők-nek venyigéit fel szedni s ki hordani, s annak termését szüretkor meg szedni és bé hordani, úgy trágyát ki vinni, nem külömben kaszálni, gyűjteni, boglyázni és a' szénát az uraságok majorjokba bé hor-dani, tovább a' malmok árkait tisztítani, ezeken kívül tekintetes özvegy Almásiné és Fáy Lászlóné asszonyaink részekre feleségeinkkel fonyattatni és minden földes uraságnak kender földeinktől egy, egy zsákot adni, vagy az helyet egy egy máriást adni köteleztettünk ,

IV. Nem igen régen szőllőt plántáltunk, s jövendőben s esztendőnkint abbul nagyobb, nagyobb hasznot várunk, tűzi és épületre való fánk a' földes urak engedelmekbü1 határunkban lévő erdőbül telik ki, marháinknak is legelő mezeje, mind magunk táplálására, úgy barmaink itatására helységünkön által folyó és hegyeinkben eredett eleven forrás, malmot hajtó vizeink vadnak, a' melyen is mind bent a' faluban, mind kívül az határban alkalmatos malmok vadnak. De ellenben az szántó földeink partos helyeken fekvén, sová-nyok és élelmünkre kevesek, mivel egy köböl alá való vetés után csak négy, öt, leg felyebb hat kereszt életünk szokott termeni,az honnét többnyire Miskólczon s Daróczon teendő s azért adni szokott napi számmal segíttyük magunkot, s abbul füzettyük adóinkot.

V. Itten legfellyebb a' négy marhás emberek közzül ketten találkoznak, a' kik őszi és tavaszi vetést tizen két kila alá valót tehetnek, többnyire a' többi négy marhás emberek B, 6 kilát vethetnek, a' gyalog szerű emberek kettőt és edgyet. Szénát is egy, két, három s leg fellyebb négy szekérrel kaszálhatunk, sarjút pedig kaszálni nem szoktunk s nem is lehet.

VI. Minthogy robotálásunknak szabott rendi nem volt, és a' tekintetes földes urak szükségei hol többek, hol kevesebbek adták elől magokat, és hány napra ment légyen esztendőnkint, számot nem tartottunk reája, meg határozni nem tudgyuk.

VII. Miólta emlékezünk, nem kilenczedén, hanem tizedén dézmáltak itten az földes uraságok, mivel itten nincsen ususban a' király dézma, a' tizedet pediglen ki adgyuk minden némű gabonánkbul, ki vévén a' kerti veteményeket, úgy nem külömben már most szőlleinkből, bárányok és méhekbül tizedet adunk, más egyébb ollyas adózásunk nincsen, taxát sem füzetünk, hanem a' jeles ünnepekre ki, ki közülünk a' maga földes ura részére az nagy erdőre vadászni ki menni tartozunk.

VIII. Semmi puszta ház hely nem találtatik ezen helységben.

IX. Edgyen kívül mind szabad el menetelűek a' lakosok. Signatum Káts, die 28-va Maii, 1770.
Fő bíró Tsordás Mátyás keze x vonása. Törvény bíró Tót Márton keze x vonása. Hegedűs András hites személy keze x vonása. Helység hites nótáriusa Bukovics András mp. /LS/

BAZmLt. BmLt. IV. 501/b. XXII. I. 293.

Mint olvasható ebben a gyönyörű régi nyelvezetű írásban a földek soványak nem teremnek elegendő élelmet és ennek hiányában  az adót is kenderzsákban fizették a kácsiak. A kender viszont nagyon jól megtermett a környéken még ma is találhat sok sok emlék a kendertermesztéssel kapcsolatban. De most ugorjunk a következő névre.

Asszony barlang (kankós lyuk)

Ez a barlang nem is igazából barlang inkább egy üreg amely nem túl messze található a zsendice barlangtól. Nyáron kedvenc tartózkodási helye a denevéreknek a zsendice barlanggal egyetemben.

Elég régóta piszkálta a fantáziámat miért is egy nemi betegségről kapta a nevét ez a sziklaüreg. Valójában csak a kácsiak tudják borzongás nélkül kimondani az hogy (kankós asszony lyuka). A világhálón az üreggel kapcsolatos írások zömében az írok valami oknál fogva disztingválnak és egyszerűen asszonybarlangként vagy kankós lyukként említik. Pedig nem kellene. Azt hiszem ez is egy érdekes történet amely az én fantáziámban született meg de logikus gondolatok mentén. De mielőtt azt ismertetném fontosnak tartom megjegyezni  hogy a családom idősebb tagjai és más személyek is ragaszkodnak ahhoz hogy ott valaha egy társadalom által kitaszított a fent nevezett nemi betegségben szenvedő nő élt. Logikusnak tűnik elsőre. De a kíváncsiságom mindig elvezet valahová.

Első dolog az ami zavart a dologban hogy az ember elsősorban nem rossz és szégyenteli dolgokról nevezi el a környezetét én magamból indulok ki és ez számomra evidens. Így elkezdtem nyomozni. Segítségül hívtam az általam nagyon kedvelt  Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótárát 1862-ből. A szótárat ajánlom figyelmébe mindenkinek aki érdeklődik a magyar nyelv rejtelmei iránt még internetes változata is elérhető. Természetesen a nemi betegséget is jelenti de van több teljesen eltérő jelentése is.

KANKÓ:(kam-og-ó) fn. tt. kankó-t. 1) A székelyeknél am. szekérkötő horog, melylyel ereszkedőkön kereket kötnek. Gyöke a görbülést jelentő kan v. kam. 2) Bujakóros ondófolyás, alkalmasint a kanozás- vagy kamózástól. 3) Rövid szűr, a székelyeknél: zeke. Ha nincs bankó vagy rézkongó, itt marad a kankó. (Népd.)

A rövid szűr az amin érdemes és logikus elindulni. De nézzük meg mit is ír erről a Magyar Néprajzi Lexikon.

Szűrkankó

szűrposztóból készült kabát féle, amelyet felöltve viseltek. Szűrposztó anyaga a szűrnél keskenyebb, maga a szűrkankó a szűrnél kisebb ruhadarab volt. Nagyságban hasonló lehetett a dunántúli kisszűr, ill. a sárközi szűrdolmány-szűr nevű ruhákhoz (kankó). – Irod. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe (Bp., 1892); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Györffy István: Népviselettörténeti adatok (Népr. Ért., 1933); Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet (Szabolcs vármegye vázlatos tárgyi néprajza, Nyíregyháza, 1939).

Kankó

elöl végig nyitott és felölthető ujjú, szűrposztóból készített kabátféle gyapjúruha ( gyapjúruhák). Ruhadarabként első biztos említését 1559-ből ismerjük. A 18. sz.-ban, de különösen a 19. sz.-ban – a szűrnél ugyan jóval ritkábban – országszerte említették. A Kunságon s környékén mintegy a múlt század hatvanas éveiig viselték. Legtovább Szentes-Hódmezővásárhelyen, ill. a horváto.-i Szlavóniában maradt meg. A különböző árszabások a  szűrnél mindig olcsóbbnak mutatják, amit kisebb mérete – a szűrnél jóval keskenyebb – és szerényebb díszítése is magyaráz. Szerkezeti vonalai egyenesek, de nem mindig derékszögűek. A középső, függőleges szél – a szűrhöz hasonlóan – varrás nélkül fordult át a vállaknál, elöl hegyes háromszögben végződik. A hátát alkotó szél lefelé erősen keskenyedik. A szűrhöz hasonlóan keleti módon bevarrott ujjai egyenesek. Csípője kiugró. Szlavóniában a kankó elnevezés arra a vászonujjasra is átkerült, amelyet még a századfordulókor a szegények és öregek vászonkankó elnevezéssel viseltek. A kankó szó eredete ismeretlen. Első előfordulása 1422-ből – mint családnév – kétes. – Irod. Balassa József: A szlavóniai magyarokról (Budapesti Szle, 1894); Györffy István: Magyar népi hímzések, I. A cifraszűr (Bp., 1930); Papp László: A kecskeméti viselet múltja (Népr. Ért., 1930).

A Pallas Nagylexikon szerint:1. a székelyeknél szekérkötő horog, mellyel az ereszkedőn kereket kötnek; 2. rövid szűr némely táj népviseletében; 3. bujakóros betegség, l. Gonorrhea.

A ma már beszakadt hodály a poklos oldalban

   A kőhodály kívül és belül Kács és Tibolddaróc határában

Kecskekői kaptárkő

Azt hiszem bőven van még majd minek utánanézni mert a helynevek száma igen csak tetemes Kács környékén is. Most két olyan helynévvel szeretnék foglalkozni amely nem közvetlenül Kácshoz tartozik de jelentéstartalmuk miatt egy későbbi írásomhoz egy teóriámhoz nagyon szervesen kapcsolódik az egyik a Cserépváraljai Mangó-tető a másik a Bükkszentkereszthez tartozó Lófő tisztás. Vegyük őket sorjában Mangó-tető ha valaki halja ezt az elnevezést rögtön a gyümölcsre asszociál csak van egy kis  bökkenő ezzel kapcsolatban.

"A török idők után, az 1700-as évek közepén készült katonai térképeken már szerepel a Mango felirat, miközben angol világutazók csak a XVIII.-ik században hoztak hírt Indiából Európába magáról a gyümölcsről. Nehéz elképzelni, hogy az itteni népek akkoriban tudtak volna valamit is erről az egzotikumról. A térképészek gyakran kérdezgették az adott hely eredeti lakóit a hegyek, források neveiről, hol húzódtak meg korábban a birtok-határok, majorságok stb. majd lejegyezték ezeket. Vélelmezhető tehát, hogy a Mangó-tető név is, ily módon népi eredetű. Másfelől viszont, a Bükk-alján (is) számos tájszót használtak, melyeknek jelentése mára feledésbe merült. Ezek közé tartozik a manka, mango, mankus is. Mindegyike ugyanazt jelenti. Kurta lábú, ősi eredetű fekete sertés, amelyik jól bírta a rideg tartást. Gyakran kicsapták őket az erdőkbe (makkoltatásra). Minden helybéli tudta, hol van az a hely, ahová kihajtják a mangókat egy kis hízlalásra. Talán innen ered az elnevezés is. Ravasz módon gondoskodtak róla, hogy a disznók sok sót nyaljanak, miáltal kényszeredve többet egyenek-igyanak, majd gyorsabban hízzanak. A jó kövér malac utáni vágy hozta elfeledésüket is, mert a 1800-as évek első évtizedeiben helyükbe léptek, a náluk is hízékonyabb mangalicák."

http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu

A Czuczor- Fogarasi szerint: Mangó: fn. tt. mangó-t. Lőrincz K. szerént a kapnikbányai szójárásban am. mangalicza; s talán ennek vagy a rövidebb mangicza öszvetételnek rövidülete.

Megjegyzésként Kapnikbánya Erdélyben székelyföldön található.

Lófő tisztás: Arról nincsenek információim hogy ezen a területen folyt e valaha állattartás de mivel ma is füves terület egészen biztos a tisztás sem véletlenül tisztás. De ami ebben az esetben sokkal fontosabb az hogy mi is a jelentése.

Lófő a  Czuczor -Fogarasi szerint: (ló-fő) ösz. mn. A székely nemzet hajdani rangosztályozása szerént lófő-székelyek (lovasfő székelyek) voltak azon rendbeliek, kik lóháton köteleztettek szolgálni (Primipili.). Báthori István lengyel király is említi e nevet egy 1583-iki levelében: "Becz Imre adja értenünk, hogy ennek előtte való időkben Lázár István foglalt volna el Kászonban egynehány parasztházat és egy lófőnek házát, örökségét." Történelmi Tár. VIII. kötet. 234. lap. Némelyek így akarják értelmezni: lófejő székely a lófejő szittyáktól (equimulgus). Azonban mind a székely alkotmány, mind a hagyomány az első értelmezést tanusítja. A népnyelvben sokszor lófejü-nek mondják:
"Látod kurucz, a lófejü,
 Ő Átilla igaz vérü;
 Ő bent maradt hazájába,
 Inkább itt dűl a sirjába
 A lófejü."
 Erdélyi J. gyüjt.

Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint:ló-fő) ösz. mn. A székely nemzet hajdani rangosztályozása szerént lófő-székelyek (lovasfő székelyek) voltak azon rendbeliek, kik lóháton köteleztettek szolgálni (Primipili.). Báthori István lengyel király is említi e nevet egy 1583-iki levelében: "Bec Imre adja értenünk, hogy ennek előtte való időkben Lázár István foglalt volna el Kászonban egynehány parasztházat és egy lófőnek házát, örökségét." Történelmi Tár. VIII. kötet. 234. lap. Némelyek így akarják értelmezni: lófejő székely a lófejő szittyáktól (equimulgus). Azonban mind a székely alkotmány, mind a hagyomány az első értelmezést tanusítja. A népnyelvben sokszor lófejü-nek mondják: "Látod kuruc, a lófejü, Ő Átilla igaz vérü; Ő bent maradt hazájába, Inkább itt dűl a sirjába A lófejü." Erdélyi J. gyüjt.

Története:

A székelyek, mint eredendően határőrizeti feladatokat ellátó, kiváltságokat élvező katonanép körében kezdetben nem alakult ki rendi jellegű tagolódás. Jelentősebb vagyoni különbségek is csak a 14. századtól mutathatók ki közöttük. Kezdetben mindannyian lovas katonákként teljesítettek szolgálatot, majd később már csak egyesek közülük. A lófői tisztség kialakítása Mátyás királyhoz köthető, aki meghagyta a vajdaispánnak, hogy a székelyeket vegyék lajstromba, ezen belül pedig a lovasokat, kik őseiktől ilyenektül származtak, külön névsorba írják, és ezentúl a lófő névvel illessék őket. Nekik nagyobb zsákmány, a 16. századtól pedig a közös használatú nemzetségi földből nagyobb nyílföld jutott részükül. Elsősorban közülük kerültek ki a székely hadnagyok, a székely székek tisztségviselői.

1554-től kezdődően a lófők a főszékelyekhez, valamint a magyar nemesekhez hasonlóan mentesültek a hadiadó fizetése alól. A 18. századra a lófők már kisnemeseknek tekintendők és legtöbbször 1-2 jobbágyteleknyi földdel rendelkeztek. A székelység körében számuk 8-10%-ra tehető, mely idővel csökkenő tendenciát mutatott. A lófői kiváltságok gyakorlatilag 1848-ban szűntek meg, a jobbágyfelszabadítás következtében. A rangot az 1947. évi IV. törvény törölte el.  Lófő tisztás

De mi az oka annak hogy én  ilyen fontosnak tartom ezt a két utolsó helynév magyarázatot is besorolni az eddigiek közé? Nagyon egyszerű. Régóta kutatom és kíváncsiságom nem hagy alább abban hogy ki is volt Őrs vezér és népe. Egyáltalán létezett e ez a személy vagyis tulajdonképpen kinek az örökébe léptünk? Manapság ha (otthoni) barátaim ismerőseim között beszélgetve felhozom a témát hogy valójában Kács palócföld déli határa sokan furcsa összehúzott szemekkel néznek rám. Sajnos identitásunkban már nem vagyunk palócok de nyelvünk még őrzi a palóc tájszavakat és ez csak úgy lehetséges ha az őseink némelyike ezen népcsoporthoz tartoztak. Viccesen annyit szoktam mondani. Tudod mit jelent az hogy "troszka" ha azt mondja igen akkor azt mondom "te is Palóc vagy" hiszen ez egy igazi eredeti Palóc szó. Aki nem tudja annak nem sok köze van a palócsághoz. Természetesen számos alkalommal kipróbáltam már az úgynevezett palócföldön kívül lakó barátaimnál is és fogalmuk sem volt a szó jelentéséről. Egyébként a kívülállók miatt annyit tesz mint salak. Hogyan is jön ez ide? Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Őrsvezértől indult minden meg Anonymus Gesta Hungarórumával. Aki nem olvasta tegye meg. Ebben a műben amely a Magyar történelem és a magyarság kezdeti tetteit cselekedeteit írja le P.- nek mondott mester (Anonymus). Bár bírálják a mű történelmi hitelességét ezért az 1200-as évekből származó  kódexért sok külföldi nemzet ölre menne. Anonymus ebben a műben azt írja hogy Örs vezér Ocsád, a „hét kun vezér” egyikének fia. A történet így most egy kicsit bonyolultnak tűnik de én azt hiszem utalva itt a szemfüles olvasó által már talán észrevett sok székely származtatású helynévi magyarázatra. Nekem az a véleményem miszerint a palócságnak és a székely nemzetnek elég sok közük lehet egymáshoz.

"Paládi Kovács Attila: A palócok eredete, etnikai összetevői

A palócok a kabarok utódai: Az Anonymus által kunnak nevezett kabar vezérek többségének szállásterülete északon volt. A palócok ősei a honfoglalás idején a magyar törzsekkel együtt érkeztek és települtek meg a Kárpát-medencében. A Hont, Nógrád, Gömör-Kishont, Borsod, Bükk-vidéken, Hevesben a Tarna-Zagyva felső völgyszakaszainak első foglalói között viszont nem találjuk a kabar eredetű nemzetségeket. Ezzel szemben megtalálhatók a Bodrogközben, Csallóközben, Fejér megyében, a Mezőföldön, Baranya és Torontál kisebb körzeteiben."

Egyébként annyira titokzatos nemzetség a Palóc hogy Paládi Kovács Attila  "A palócok eredete, etnikai összetevői" című publikációjában találkozunk, a palóc népcsoport eredetére utaló eddigi kutatások összegzésével, amely alapján megállapítható, hogy erre vonatkozóan 5 lehetséges válasz valószínűsíthető.

Hitem szerint a palóc és a székely nemzetség a történelem homályában szorosan összekapcsolódik és ez azért fontos mert Anonymus szerint is és a Székely nemzet szerint is a székelység már akkor itt volt a Kárpátmedencében mikor Árpád és a magyarja  megérkeztek. Na ennek lehetőségnek eredtem a nyomába hogy az őseink talán már ugyan úgy itt éltek mint a székelyek Árpádék megérkezésekor. De ez legyen majd egy következő történet.