Zsendice barlang

Ha tehetem igen sokat foglalkozom a Magyar nyelvvel mert csodálatosnak összetettnek és titokzatosnak tartom. Kutatásaim közben rászoktam arra ha találok valamilyen furcsa  vagy elsőre érthetetlen, értelmetlen nevet megpróbálom kideríteni mit is jelent valójában. Itt van először is a (zsendice) név. Nekünk a modern kor szülötteinek vajmi keveset jelent addig míg utána nem nézünk az értelmező szótárban. A Magyar Néprajzi lexikon szerint ez pedig a következő:

zsendice:

tejes étel, amely az oltóanyagot alkalmazó tejfeldolgozási rendszerben juhtej származékból közvetlen fogyasztásra készül. A sajtkészítés melléktermékeként képződő első savó felforralva két részre válik kazeinanyaga túrószerűen kicsapódik a savóból. Ez a forralt savó a benne úszó túrócsomókkal a zsendice, hidegen kanalazva kedvelt étel. A zsendice készítmény neve kukerca, kukorca, kükürca D-Erdélyben ott, ahol a még forralatlan első savót nevezik zsendicének. A paraszti tulajdonú közös fejősnyájak tejfeldolgozással is megbízott pásztorai rendszeresen zsendicével vendégelték meg a nyári legelőre kilátogató gazdákat. Az alföldi városok piacain a juhászfeleségek árulták is. Ha a felforralt savóból a túrót különválasztják, savótúrót (túró) és értéktelen második savót nyernek. A savótúró készítés és a zsendice készítés egymást nem zárja ki. A forralt savót rendszeresen vagy nagyobb részben, ill. alkalmilag vagy kisebb részben szánhatják savótúrónak vagy zsendicének (pujna). A zsendicét Moldvától K-Dunántúlig minden juhsajt készítő vidékünkön ismerik. Míg azonban egyes körzetekben csak tejfeldolgozó pásztorok csinálják, esetleg csak ők ismerik, másutt a parasztháztartásban is rendszeresen készítik, vagy legalábbis fogyasztják. A kárpáti juhtej-feldolgozásban északon a zsendice, délebbre a savótúró készítése dominál. Ehhez kapcsolódva a keleti magyar nyelvterületen a forralt savónak a kisebb, a Felföldön a nagyobb részét fogyasztják zsendiceként. A készítmények gyakoriságát is kifejezi, hogy a forralt savónak és túrójának eltérő neve van keleten (zsendice és orda), ill. egymáshoz kapcsolódó elnevezése északon (zsendice és zsendicetúró). Az Alföldön a kétféle készítmény gyakorisága váltakozik, a Tiszától nyugatra kevesebb, gyakran a parasztság, sőt a helybeli fejőjuhászok körében is teljesen ismeretlen a zsendice étel. A zsendice szó a vlach fejősjuhászat (vlachok) szakszókincséből származik. Azonos jelentésben minden kárpáti nyelvjárásban elterjedt. A magyarban a középkor végétől kimutatható. Hozzánk a románból is és a szlovákból is külön átkerült. Irod. Földes László: Esztena und Esztena-Genossenschaft bei den Szeklern (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, szerk. Földes László, Bp., 1961).

Ha valaki elég időt szán arra hogy felkutassa a lakóhelyével kapcsolatos anyagokat érdekes dolgokra lelhet ilyen a zsendice név is. Kács és környéke tele van az állattartással kapcsolatos helynevekkel és elnevezésekkel szinte egészen biztos vagyok abban hogy valaha a barlang környékén is állattartás folyt pontosabban juhnyájak legelésztek arrafelé. Sajnos a mai gondolkodásunkkal a tervszerű erdőgazdálkodás folytán és a telepített erdők miatt ezt már nehezen tudjuk  elképzelni de a nevek és a helyek árulkodnak. Hogy miért is vagyok ebben annyira biztos? Nagyon egyszerű, a barlangoknak van egy közel állandó tulajdonságuk a hőmérsékletük. Mint fentebb olvashattuk a zsendice valamikor árucikként is funkcionált a barlang állandó hőmérséklete biztosíthatta a készítmény frissen tartását legyen tél vagy nyár. Kács és annak közvetlen környéke véleményem szerint soha nem volt igazán alkalmas a mezőgazdasági termelésre a környékünk inkább az állattartás preferálta. De hogy bebizonyítsam állításom újra közlök egy tényszerű írásos anyagot 1770-ből amely hála az égnek megmaradt az utókor számára.

Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770.

KACS
I. Még ekkoráig ezen helységnek nem volt urbáriuma.

II. Ezen helységnek a' tekintetes földes uraságokkal adózásunk és szolgálatunk iránt semminemű írt contractusunk nem volt, hanem csupán az földes uraság teczésébül, szokasbul ekkoráig szolgáltunk.

III.Tőlünk a' földes uraságok mind ez ideig pénz béli adót nem vévén, az uraságot vonó marháinkkal és gyalogul szolgáltuk, úgy mint az uraságok majorságbéli szántó földeit esztendőnkint szántottuk s be vetettük, szomszéd daróczi határban levőköt, és azokban termett életet be hordottuk; emellett a' majorság béli szőllők-nek venyigéit fel szedni s ki hordani, s annak termését szüretkor meg szedni és bé hordani, úgy trágyát ki vinni, nem külömben kaszálni, gyűjteni, boglyázni és a' szénát az uraságok majorjokba bé hor-dani, tovább a' malmok árkait tisztítani, ezeken kívül tekintetes özvegy Almásiné és Fáy Lászlóné asszonyaink részekre feleségeinkkel fonyattatni és minden földes uraságnak kender földeinktől egy, egy zsákot adni, vagy az helyet egy egy máriást adni köteleztettünk ,

IV. Nem igen régen szőllőt plántáltunk, s jövendőben s esztendőnkint abbul nagyobb, nagyobb hasznot várunk, tűzi és épületre való fánk a' földes urak engedelmekbü1 határunkban lévő erdőbül telik ki, marháinknak is legelő mezeje, mind magunk táplálására, úgy barmaink itatására helységünkön által folyó és hegyeinkben eredett eleven forrás, malmot hajtó vizeink vadnak, a' melyen is mind bent a' faluban, mind kívül az határban alkalmatos malmok vadnak. De ellenben az szántó földeink partos helyeken fekvén, sová-nyok és élelmünkre kevesek, mivel egy köböl alá való vetés után csak négy, öt, leg felyebb hat kereszt életünk szokott termeni,az honnét többnyire Miskólczon s Daróczon teendő s azért adni szokott napi számmal segíttyük magunkot, s abbul füzettyük adóinkot.

V. Itten legfellyebb a' négy marhás emberek közzül ketten találkoznak, a' kik őszi és tavaszi vetést tizen két kila alá valót tehetnek, többnyire a' többi négy marhás emberek B, 6 kilát vethetnek, a' gyalog szerű emberek kettőt és edgyet. Szénát is egy, két, három s leg fellyebb négy szekérrel kaszálhatunk, sarjút pedig kaszálni nem szoktunk s nem is lehet.

VI. Minthogy robotálásunknak szabott rendi nem volt, és a' tekintetes földes urak szükségei hol többek, hol kevesebbek adták elől magokat, és hány napra ment légyen esztendőnkint, számot nem tartottunk reája, meg határozni nem tudgyuk.

VII. Miólta emlékezünk, nem kilenczedén, hanem tizedén dézmáltak itten az földes uraságok, mivel itten nincsen ususban a' király dézma, a' tizedet pediglen ki adgyuk minden némű gabonánkbul, ki vévén a' kerti veteményeket, úgy nem külömben már most szőlleinkből, bárányok és méhekbül tizedet adunk, más egyébb ollyas adózásunk nincsen, taxát sem füzetünk, hanem a' jeles ünnepekre ki, ki közülünk a' maga földes ura részére az nagy erdőre vadászni ki menni tartozunk.

VIII. Semmi puszta ház hely nem találtatik ezen helységben.

IX. Edgyen kívül mind szabad el menetelűek a' lakosok. Signatum Káts, die 28-va Maii, 1770.
Fő bíró Tsordás Mátyás keze x vonása. Törvény bíró Tót Márton keze x vonása. Hegedűs András hites személy keze x vonása. Helység hites nótáriusa Bukovics András mp. /LS/

BAZmLt. BmLt. IV. 501/b. XXII. I. 293.

Mint olvasható ebben a gyönyörű régi nyelvezetű írásban a földek soványak nem teremnek elegendő élelmet és ennek hiányában  az adót is kenderzsákban fizették a kácsiak. A kender viszont nagyon jól megtermett a környéken még ma is találhat sok sok emlék a kendertermesztéssel kapcsolatban. De most ugorjunk a következő névre.

Asszony barlang (kankós lyuk)

Ez a barlang nem is igazából barlang inkább egy üreg amely nem túl messze található a zsendice barlangtól. Nyáron kedvenc tartózkodási helye a denevéreknek a zsendice barlanggal egyetemben.

Elég régóta piszkálta a fantáziámat miért is egy nemi betegségről kapta a nevét ez a sziklaüreg. Valójában csak a kácsiak tudják borzongás nélkül kimondani az hogy (kankós asszony lyuka). A világhálón az üreggel kapcsolatos írások zömében az írok valami oknál fogva disztingválnak és egyszerűen asszonybarlangként vagy kankós lyukként említik. Pedig nem kellene. Azt hiszem ez is egy érdekes történet amely az én fantáziámban született meg de logikus gondolatok mentén. De mielőtt azt ismertetném fontosnak tartom megjegyezni  hogy a családom idősebb tagjai és más személyek is ragaszkodnak ahhoz hogy ott valaha egy társadalom által kitaszított a fent nevezett nemi betegségben szenvedő nő élt. Logikusnak tűnik elsőre. De a kíváncsiságom mindig elvezet valahová.

Első dolog az ami zavart a dologban hogy az ember elsősorban nem rossz és szégyenteli dolgokról nevezi el a környezetét én magamból indulok ki és ez számomra evidens. Így elkezdtem nyomozni. Segítségül hívtam az általam nagyon kedvelt  Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótárát 1862-ből. A szótárat ajánlom figyelmébe mindenkinek aki érdeklődik a magyar nyelv rejtelmei iránt még internetes változata is elérhető. Természetesen a nemi betegséget is jelenti de van több teljesen eltérő jelentése is.

KANKÓ:(kam-og-ó) fn. tt. kankó-t. 1) A székelyeknél am. szekérkötő horog, melylyel ereszkedőkön kereket kötnek. Gyöke a görbülést jelentő kan v. kam. 2) Bujakóros ondófolyás, alkalmasint a kanozás- vagy kamózástól. 3) Rövid szűr, a székelyeknél: zeke. Ha nincs bankó vagy rézkongó, itt marad a kankó. (Népd.)

A rövid szűr az amin érdemes és logikus elindulni. De nézzük meg mit is ír erről a Magyar Néprajzi Lexikon.

Szűrkankó

szűrposztóból készült kabát féle, amelyet felöltve viseltek. Szűrposztó anyaga a szűrnél keskenyebb, maga a szűrkankó a szűrnél kisebb ruhadarab volt. Nagyságban hasonló lehetett a dunántúli kisszűr, ill. a sárközi szűrdolmány-szűr nevű ruhákhoz (kankó). – Irod. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe (Bp., 1892); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Györffy István: Népviselettörténeti adatok (Népr. Ért., 1933); Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet (Szabolcs vármegye vázlatos tárgyi néprajza, Nyíregyháza, 1939).

Kankó

elöl végig nyitott és felölthető ujjú, szűrposztóból készített kabátféle gyapjúruha ( gyapjúruhák). Ruhadarabként első biztos említését 1559-ből ismerjük. A 18. sz.-ban, de különösen a 19. sz.-ban – a szűrnél ugyan jóval ritkábban – országszerte említették. A Kunságon s környékén mintegy a múlt század hatvanas éveiig viselték. Legtovább Szentes-Hódmezővásárhelyen, ill. a horváto.-i Szlavóniában maradt meg. A különböző árszabások a  szűrnél mindig olcsóbbnak mutatják, amit kisebb mérete – a szűrnél jóval keskenyebb – és szerényebb díszítése is magyaráz. Szerkezeti vonalai egyenesek, de nem mindig derékszögűek. A középső, függőleges szél – a szűrhöz hasonlóan – varrás nélkül fordult át a vállaknál, elöl hegyes háromszögben végződik. A hátát alkotó szél lefelé erősen keskenyedik. A szűrhöz hasonlóan keleti módon bevarrott ujjai egyenesek. Csípője kiugró. Szlavóniában a kankó elnevezés arra a vászonujjasra is átkerült, amelyet még a századfordulókor a szegények és öregek vászonkankó elnevezéssel viseltek. A kankó szó eredete ismeretlen. Első előfordulása 1422-ből – mint családnév – kétes. – Irod. Balassa József: A szlavóniai magyarokról (Budapesti Szle, 1894); Györffy István: Magyar népi hímzések, I. A cifraszűr (Bp., 1930); Papp László: A kecskeméti viselet múltja (Népr. Ért., 1930).

A Pallas Nagylexikon szerint:1. a székelyeknél szekérkötő horog, mellyel az ereszkedőn kereket kötnek; 2. rövid szűr némely táj népviseletében; 3. bujakóros betegség, l. Gonorrhea.

A ma már beszakadt hodály a poklos oldalban

   A kőhodály kívül és belül Kács és Tibolddaróc határában

Kecskekői kaptárkő

Azt hiszem bőven van még majd minek utánanézni mert a helynevek száma igen csak tetemes Kács környékén is. Most két olyan helynévvel szeretnék foglalkozni amely nem közvetlenül Kácshoz tartozik de jelentéstartalmuk miatt egy későbbi írásomhoz egy teóriámhoz nagyon szervesen kapcsolódik az egyik a Cserépváraljai Mangó-tető a másik a Bükkszentkereszthez tartozó Lófő tisztás. Vegyük őket sorjában Mangó-tető ha valaki halja ezt az elnevezést rögtön a gyümölcsre asszociál csak van egy kis  bökkenő ezzel kapcsolatban.

"A török idők után, az 1700-as évek közepén készült katonai térképeken már szerepel a Mango felirat, miközben angol világutazók csak a XVIII.-ik században hoztak hírt Indiából Európába magáról a gyümölcsről. Nehéz elképzelni, hogy az itteni népek akkoriban tudtak volna valamit is erről az egzotikumról. A térképészek gyakran kérdezgették az adott hely eredeti lakóit a hegyek, források neveiről, hol húzódtak meg korábban a birtok-határok, majorságok stb. majd lejegyezték ezeket. Vélelmezhető tehát, hogy a Mangó-tető név is, ily módon népi eredetű. Másfelől viszont, a Bükk-alján (is) számos tájszót használtak, melyeknek jelentése mára feledésbe merült. Ezek közé tartozik a manka, mango, mankus is. Mindegyike ugyanazt jelenti. Kurta lábú, ősi eredetű fekete sertés, amelyik jól bírta a rideg tartást. Gyakran kicsapták őket az erdőkbe (makkoltatásra). Minden helybéli tudta, hol van az a hely, ahová kihajtják a mangókat egy kis hízlalásra. Talán innen ered az elnevezés is. Ravasz módon gondoskodtak róla, hogy a disznók sok sót nyaljanak, miáltal kényszeredve többet egyenek-igyanak, majd gyorsabban hízzanak. A jó kövér malac utáni vágy hozta elfeledésüket is, mert a 1800-as évek első évtizedeiben helyükbe léptek, a náluk is hízékonyabb mangalicák."

http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu

A Czuczor- Fogarasi szerint: Mangó: fn. tt. mangó-t. Lőrincz K. szerént a kapnikbányai szójárásban am. mangalicza; s talán ennek vagy a rövidebb mangicza öszvetételnek rövidülete.

Megjegyzésként Kapnikbánya Erdélyben székelyföldön található.

Lófő tisztás: Arról nincsenek információim hogy ezen a területen folyt e valaha állattartás de mivel ma is füves terület egészen biztos a tisztás sem véletlenül tisztás. De ami ebben az esetben sokkal fontosabb az hogy mi is a jelentése.

Lófő a  Czuczor -Fogarasi szerint: (ló-fő) ösz. mn. A székely nemzet hajdani rangosztályozása szerént lófő-székelyek (lovasfő székelyek) voltak azon rendbeliek, kik lóháton köteleztettek szolgálni (Primipili.). Báthori István lengyel király is említi e nevet egy 1583-iki levelében: "Becz Imre adja értenünk, hogy ennek előtte való időkben Lázár István foglalt volna el Kászonban egynehány parasztházat és egy lófőnek házát, örökségét." Történelmi Tár. VIII. kötet. 234. lap. Némelyek így akarják értelmezni: lófejő székely a lófejő szittyáktól (equimulgus). Azonban mind a székely alkotmány, mind a hagyomány az első értelmezést tanusítja. A népnyelvben sokszor lófejü-nek mondják:
"Látod kurucz, a lófejü,
 Ő Átilla igaz vérü;
 Ő bent maradt hazájába,
 Inkább itt dűl a sirjába
 A lófejü."
 Erdélyi J. gyüjt.

Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint:ló-fő) ösz. mn. A székely nemzet hajdani rangosztályozása szerént lófő-székelyek (lovasfő székelyek) voltak azon rendbeliek, kik lóháton köteleztettek szolgálni (Primipili.). Báthori István lengyel király is említi e nevet egy 1583-iki levelében: "Bec Imre adja értenünk, hogy ennek előtte való időkben Lázár István foglalt volna el Kászonban egynehány parasztházat és egy lófőnek házát, örökségét." Történelmi Tár. VIII. kötet. 234. lap. Némelyek így akarják értelmezni: lófejő székely a lófejő szittyáktól (equimulgus). Azonban mind a székely alkotmány, mind a hagyomány az első értelmezést tanusítja. A népnyelvben sokszor lófejü-nek mondják: "Látod kuruc, a lófejü, Ő Átilla igaz vérü; Ő bent maradt hazájába, Inkább itt dűl a sirjába A lófejü." Erdélyi J. gyüjt.

Története:

A székelyek, mint eredendően határőrizeti feladatokat ellátó, kiváltságokat élvező katonanép körében kezdetben nem alakult ki rendi jellegű tagolódás. Jelentősebb vagyoni különbségek is csak a 14. századtól mutathatók ki közöttük. Kezdetben mindannyian lovas katonákként teljesítettek szolgálatot, majd később már csak egyesek közülük. A lófői tisztség kialakítása Mátyás királyhoz köthető, aki meghagyta a vajdaispánnak, hogy a székelyeket vegyék lajstromba, ezen belül pedig a lovasokat, kik őseiktől ilyenektül származtak, külön névsorba írják, és ezentúl a lófő névvel illessék őket. Nekik nagyobb zsákmány, a 16. századtól pedig a közös használatú nemzetségi földből nagyobb nyílföld jutott részükül. Elsősorban közülük kerültek ki a székely hadnagyok, a székely székek tisztségviselői.

1554-től kezdődően a lófők a főszékelyekhez, valamint a magyar nemesekhez hasonlóan mentesültek a hadiadó fizetése alól. A 18. századra a lófők már kisnemeseknek tekintendők és legtöbbször 1-2 jobbágyteleknyi földdel rendelkeztek. A székelység körében számuk 8-10%-ra tehető, mely idővel csökkenő tendenciát mutatott. A lófői kiváltságok gyakorlatilag 1848-ban szűntek meg, a jobbágyfelszabadítás következtében. A rangot az 1947. évi IV. törvény törölte el.  Lófő tisztás

De mi az oka annak hogy én  ilyen fontosnak tartom ezt a két utolsó helynév magyarázatot is besorolni az eddigiek közé? Nagyon egyszerű. Régóta kutatom és kíváncsiságom nem hagy alább abban hogy ki is volt Őrs vezér és népe. Egyáltalán létezett e ez a személy vagyis tulajdonképpen kinek az örökébe léptünk? Manapság ha (otthoni) barátaim ismerőseim között beszélgetve felhozom a témát hogy valójában Kács palócföld déli határa sokan furcsa összehúzott szemekkel néznek rám. Sajnos identitásunkban már nem vagyunk palócok de nyelvünk még őrzi a palóc tájszavakat és ez csak úgy lehetséges ha az őseink némelyike ezen népcsoporthoz tartoztak. Viccesen annyit szoktam mondani. Tudod mit jelent az hogy "troszka" ha azt mondja igen akkor azt mondom "te is Palóc vagy" hiszen ez egy igazi eredeti Palóc szó. Aki nem tudja annak nem sok köze van a palócsághoz. Természetesen számos alkalommal kipróbáltam már az úgynevezett palócföldön kívül lakó barátaimnál is és fogalmuk sem volt a szó jelentéséről. Egyébként a kívülállók miatt annyit tesz mint salak. Hogyan is jön ez ide? Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Őrsvezértől indult minden meg Anonymus Gesta Hungarórumával. Aki nem olvasta tegye meg. Ebben a műben amely a Magyar történelem és a magyarság kezdeti tetteit cselekedeteit írja le P.- nek mondott mester (Anonymus). Bár bírálják a mű történelmi hitelességét ezért az 1200-as évekből származó  kódexért sok külföldi nemzet ölre menne. Anonymus ebben a műben azt írja hogy Örs vezér Ocsád, a „hét kun vezér” egyikének fia. A történet így most egy kicsit bonyolultnak tűnik de én azt hiszem utalva itt a szemfüles olvasó által már talán észrevett sok székely származtatású helynévi magyarázatra. Nekem az a véleményem miszerint a palócságnak és a székely nemzetnek elég sok közük lehet egymáshoz.

"Paládi Kovács Attila: A palócok eredete, etnikai összetevői

A palócok a kabarok utódai: Az Anonymus által kunnak nevezett kabar vezérek többségének szállásterülete északon volt. A palócok ősei a honfoglalás idején a magyar törzsekkel együtt érkeztek és települtek meg a Kárpát-medencében. A Hont, Nógrád, Gömör-Kishont, Borsod, Bükk-vidéken, Hevesben a Tarna-Zagyva felső völgyszakaszainak első foglalói között viszont nem találjuk a kabar eredetű nemzetségeket. Ezzel szemben megtalálhatók a Bodrogközben, Csallóközben, Fejér megyében, a Mezőföldön, Baranya és Torontál kisebb körzeteiben."

Egyébként annyira titokzatos nemzetség a Palóc hogy Paládi Kovács Attila  "A palócok eredete, etnikai összetevői" című publikációjában találkozunk, a palóc népcsoport eredetére utaló eddigi kutatások összegzésével, amely alapján megállapítható, hogy erre vonatkozóan 5 lehetséges válasz valószínűsíthető.

Hitem szerint a palóc és a székely nemzetség a történelem homályában szorosan összekapcsolódik és ez azért fontos mert Anonymus szerint is és a Székely nemzet szerint is a székelység már akkor itt volt a Kárpátmedencében mikor Árpád és a magyarja  megérkeztek. Na ennek lehetőségnek eredtem a nyomába hogy az őseink talán már ugyan úgy itt éltek mint a székelyek Árpádék megérkezésekor. De ez legyen majd egy következő történet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.