Tarkacsu:

Az a kijelentés miszerint Kacsu vagy Kács volt a honalapító vezér számomra teljesen logikus csak azt nem értem a gondolkodók miért nem gondolták tovább a dolgot. Ugyanis az írott magyar történelemben létezett egy fontos személy, akiről tudjuk, hogy a neve is azonos (részben) és ő nem más, mint Árpád vezérünk „legidősebb” fia Tarkacsu vagy az ismertebb nevén Tarhos. Valamint ez a gondolatmenet a „Casu” névalaknak is értelme adna. Tarhacsi, Tarkacsu vagy Tarhos Létezéséről Bíborbanszületett Konstantintól tudunk, akinek 948 körül a nála járt magyar küldöttség beszélt a magyarokról és Árpád családjáról.

„Tudnivaló, hogy Árpád, Turkia nagy fejedelme négy fiút nemzett, az első Tarkatzú [Tarkacsu]/Tarhos, a második Jelekh [Jelek]/Üllő, a harmadik Jutotza Jutocsa és a negyedik Zalta Zolta.

Tudnivaló, hogy Árpád első fia, Tarkatzú [Tarkacsu], nemzette Tebelét [Tevel], második fia, Jelekh [Jelek], nemzette Ezelekh-et [Ézelő], harmadik fia, Jutotza [Jutocsa], nemzette Falitzi-t [Falicsi], ki most fejedelem, negyedik fia, Zalta [Zolta] nemzette Takszit [Taksony]”

Forrás: Bíborbanszületett Konstantin a birodalom kormányzása című művének negyvenedik, „A kavarok és turkok nemzetségeiről” című fejezet.

Sajnos az Árpád családfának is több variációja létezik Konstantin császár szerint négy fiút nemzett viszont más elmélet szerint öt fia volt az ötödik fiú a legidősebb, akit pedig Leventének vagy Liüntikának neveztek. Az nem az én tisztem hogy eldöntsem melyik a helyes, de az biztos Kacsu (Tarkacsu vagy Tarhos) mindkettőben szerepel. Őszintén megvallva azt sem tudom miért a Tarhos névváltozat terjedt el jobban a köztudatban és miért ezzel találkozunk gyakrabban. De mivel az elméletem Tarkacsura épül ezért én ettől fogva tudatosan ezt a változatot használom. Mint már eddig is sokszor bebizonyosodott bármihez is nyúlok minden egyre csak bonyolultabb így van ez Tarkacsu esetében is mivel létezik egy olyan elmélet az Árpádházi családfán belül, ami igen érdekes végkifejletet takar. Miszerint Árpád első fia Tarkacsu az ő fia Tevel (Tebel is) fia Tormás (Termatzus) fia Tar Zerind (Szár Zerind, Tar Szerind) fia Koppány.

Természetesen pártolói és ellenzői mindkét variációnak szép számmal akadnak, de véleményem szerint a Tarkacsu és Koppány rokonságának foka sok mindenre magyarázatot adhat. Például a Géza halála utáni Koppány féle „pogánylázadásnak” ahol Koppány, mint a legidősebb Árpádivadék leszármazottsága szerint jogos igényét nyújtja be öröksége iránt. Visszatérve Bíborbanszületett Konstantin császár információihoz a következő megállapításokat tehetjük. Konstantin császár információit, mint fentebb már említettem egy Bizáncban járt követségtől szerezte melynek vezetője Bulcsú Harka volt és a küldöttség tagja volt Tormás (Termatzus, Termacsu) Tarkacsu unokája is. Egészen biztos az sem véletlen miért pont Tarkacsu unokája Tormás (Termacsu) tesz látogatást Bizáncban valószínű, mint rangidős leszármazott, ha szabad így nevezni politikai megfontolásból kíséri el Bulcsú Harkát (a krónikák vérbulcsúját) a X. századi Magyarország egyik legmagasabb méltóságú személyét. A hivatalos álláspont szerint a harka a harmadik legmagasabb méltósága volt a nagyfejedelem és a gyula után és az idegen népek felügyelője (bírája) és ebben a szerepben hadvezéri funkciója is volt a segédnépek élén. Konstantin császár a nála járt küldöttségvezetőt, Bulcsút jelöli meg, mint a cím akkori viselőjét, akinek már apja, Kál Harka is ezt a címet viselte. Bulcsú születésének ideje ismeretlen, de Tormás mellett kortársa volt Lehelnek (Lél) valamint véleményem szerin a mi Örs vezérünknek (Ursur) is. A ránk maradt írott emlékek bizonyítják kapcsolatukat a sajnálatos 995-ös Lech-mezei csatavesztéssel kapcsolatban ahol Bulcsút és még további két magyar vezért felakasztanak. De ez egy másik történet és egy következő elméletem szerves részét képezi.

De ahhoz hogy pontosabban láthassuk az összefüggéseket nagyon messzire kell visszamennünk a magyar történelem alakulásának folyamában egészen Kazáriáig és az Anonymus által a Gestában megnevezett Kijev váráig. Anonymus összesen hét kun vezért nevez meg (Et, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ocsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel) kik Kijev várának ostroma után meghódolnak Árpád vezérünknek és családostul csatlakoznak honalapításra készülő eleinkhez. A hivatalos tudomány kimutatta a Kijevnél csatlakozó vezérek nem lehettek Kun nemzetségűek mivel ez a népcsoport csak az XII.század környékén jelenik meg a Kárpátmedence környékén, vagyis Anonymus idejében. A történészek szerint ebben az időben bevett szokás volt minden olyan népcsoportot, akik lovas nomád életmódot folytattak kunnak nevezni tehát valószínűsíthető Örsúr és vezértársai ezért lettek Kun etnikumúaknak feltüntetve. A hivatalos tudomány a magyarokhoz csatlakozó népeket Kabaroknak valószínűsíti kik a Kazár birodalomból való kiválásuk után csatlakoznak a magyar törzsekhez.

A Kabarok:

A kabarok vagy helyesen eredetileg kavarok a honfoglalás előtti időszakban a magyarokhoz csatlakozó, valószínűleg török nyelvű népcsoport voltak. Bíborbanszületett Konstantin a nála járt magyar küldöttség elmondása alapján közli velünk, hogy a kavarok fellázadtak a kazárok ellen, egy részüket lemészárolták, mások csatlakoztak a magyarokhoz (nála türkökhöz), „és ekkor valami kavaroknak nevezték el őket”. Nevük valószínű etimológiája a kavir azaz összehoz, összegyűjt szóra vezethető vissza, de attól ez még lehet valamilyen népi etimológia, ahol egy török szó jelentése találkozik egy nemzetség nevével, ahogy az a türkök esetén is történt. Vélhetően kabar törzsnév az Örs. Felmerült, hogy a berszilek nevéből származtatható Bercel is kabar törzsnév volt. Három törzsüknek a Bizáncban járt Bulcsú harka elmondása szerint egy főnöke volt, ők alkották a háborúban a magyarok előtt az elővédet, már 881-ben is így jelentek meg Bécs alatt. Ez a hadrend a legutóbb csatlakozott nép elővédszerepe általános szokás volt a török törzsszövetségek között.

Újra egy élő példája visszatérő problémámnak, ha ezeket a bizonyos kavarokat vagy (kabarokat) magyarul beszélő eleink nevezték el ilyen formában már pedig miért ne tehették volna. Hiszen Konstantin császár a magyar küldöttségtől szerez róluk tudomást és ahhoz nem kell nyelvésznek lenni, hogy megállapíthassuk, a mai magyar nyelv használja a kavart kevert, vagyis több alkotó elemből összeállított szavakat vagy kifejezést készítményekre, dolgokra, emberekre és állatokra is (kevert vérű, keverék). Ha felállítunk egy gondolatmenetet Kács vagy Kacsu és Örs (Urusur) kapcsolatára egész logikus kapcsolati láncot kaphatunk. Tehát Tarkacsu Árpád vezér elsőszülött fia (Konstantin szerint) így miért ne lehetett volna, a kavarok törzse Örsúr vezetésével Tarkacsu segédnépe. Ha itt most visszatérünk Anonymus közléseire a következőt találjuk.

„Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak.”

Az első dolog, ami nekem rögtön feltűnik „Nyárád”( Narag-y) mit is takarhat ez a szó nekem a következőt Nyár- Ágy, ha valaki járatos a nomád népek életvitelében vagy a rideg állattartás hagyományaiban nagyon jól tudja, szükség van nyári és téli szállásra is. Nyárád pont az a hely ahol a Bükk hegységből kiérve elkezdődik a tágas legelők bővizű patakok a mezőség az ideális nyári szálláshely. Viszont tőle karnyújtásnyira a Bükk hegység a természet viszontagságaitól védett katonai szempontból jól védhető, erődítmények várak építésére alkalmas hegycsúcsok ős bükkösök rengetegei soha be nem fagyó patakok természetes völgyei, az emberi és állatok téli túléléséhez legideálisabb környezet. Most sokan azt gondolják, de hiszen az Árpádok szállásbirtokai a Duna völgyére és környékére adatolhatóak igen ez igaz. De arról sem szabad elfelejtkeznünk a 995-96-ra adatolt honalapítást követően nem rögtön került a magyarság fennhatósága alá a teljes Kárpátmedence területe. 895–896-ban a Kárpát-medence keleti területét vették birtokukba, majd 900-ban annak nyugati részét a bajor földekkel együtt. Ezt követően 902-ben a honalapítók megszerezték maguknak Nyugat-Moraviát is. A magyar honalapítás hatására a Keleti- Frank Királyság, Moravia és a dunai Bolgár Kaganátus kiszorult a térségből, ahol szlávok, avarok és onogurok is éltek. 907-ben a magyarok a német (frank) király támadásával szemben sikerrel védték meg új hazájukat. Gyakorlatilag 12 év telik el a méltatlanul nem tanított és elhanyagolt sorsdöntő pozsonyi csatáig.

A vesztes csatáinkat bezzeg mindenhol tanítják, és előszeretettel emlegetik. A Pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehetően zajlott, a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. Tehát 900-ban a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét. Ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A győzelem megerősítette a Magyar Fejedelemség helyzetét a Kárpát-medencében és határait kitolta az Enns folyóig. A Pozsonyi csata évére helyezik Árpád fejedelem halálát, ami miatt két alternatíva is létezik a csata létrejöttének okairól. Árpád fejedelem halálával kapcsolatban az egyik nézőpont, hogy Árpád és három idősebb fia a pozsonyi csatában vesztette életét, míg a másik álláspont éppen Árpád halálával és a legkisebb fiú (Zsolt) uralkodásával magyarázza, hogy IV. Lajos király vezérei kedvezőnek ítélték az időt a támadás megindítására. A második alternatívát elég valószínűtlennek tartom, mivel ez azt jelentené a 895-907 között eltelt 12 évben életét veszíti Árpád nagyfejedelmünk és az úgynevezett nomád szokás szerint uralkodásban őt követendő idősebb fiai. Mert mint azt tudjuk Árpádot Zsolt (Solt) követi az uralkodásban, aki ha hiszünk Konstantin császárnak és az általa már fentebb közölt családfának, valamint ha a sorrend a születésük időpontját is jelöli, akkor Zsolt a legfiatalabb testvér. Ekkora veszteséget a vezetők vezérek között csak egy Pozsonyi csatával egyenértékű sorsdöntő ütközetről tudok feltételezni, ami nem a területek megtartásáról, hanem a magyarság megmaradásáról szólt. A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg, az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "...decretum. Ugros eliminandos esse…" azaz "elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak". A pozsonyi győzelmet követően egészen 950-ig nem lépett idegen támadó hadsereg magyar területre.

Eredeti gondolatmenetünket folytatva kikörvonalazódik az a tény miszerint a végleges mezsgyehatárok kialakulásáig eltelt 12 esztendőben kellett, hogy létezzen egy jól védhető biztonsági zóna, ami véleményem szerint a Duna- Tisza köze lehetett, vélhetően a folyók természetes medrei és talán a Kárpátmedence legmonumentálisabb építménye a Csörsz- árka mert ennek hiánya számomra teljesen elfogadhatatlan.

A Csörsz- árkának Nyomvonala

Csörsz-árka

Mesterségesen készített árok a Duna és Tisza közt; két Csörsz- árkot ismerünk, az északi a Tarna folyótól Dormándon át a Tiszáig követhető s Ördög- és Avar-ároknak is nevezik; a déli hosszabb: Gödöllőtől kezdve Jász-Fényszarún át Pát és Tarna-Szt.- Miklós közt húzódik a Tiszáig. L. még Ördögárok.

Forrás: Pallas Nagylexikon

A Duna- Tisza köze mindig valami megmagyarázhatatlan oknál fogva az ókortól kezdve, a Római birodalom uralkodása hódítása idején is egészen az 1500-as évekig soha vagy csak részben volt hódoltsági terület. Ha elfogadjuk, a biztonsági zóna lehetőségét márpedig katonailag minden ezt indokolja, akkor talán magyarázatot nyer az a tény is miért különleges a Latorvártetőn lévő honalapítás-kori sáncvár miért nem használták Árpád magyarjai soha funkciójának megfelelően (nincsenek szemétgödrök használatra utaló nyomok). A válasz számomra egyszerűnek tűnik az Enns folyóig kitolt határmezsgye létrejöttével okafogyottá vált stratégiai jelentőségét elveszítette az erődítmény mivel a 907-es Pozsonyi ütközetet követően a terület a magyar nagyfejedelemség majdhogynem földrajzi középpontjába került.

Valahol itt szakadhatott meg a történelmi emlékezés lánca Tarkacsu Árpád vezér fia életét veszíti a Pozsonyi ütközetben és a valamikori szállásbirtokán nem marad hátra más, mint a vár és a települések (téli és nyári szállások) őrzésére otthagyott segédnépe az Őr- Súrok. Talán ebben a sorsdöntő ütközetben teljesített helytállásuk emelte ki a segédnépek sorából törzsüket és így született meg „de genere Urusur” az Örsök nemzetsége, akik elveszítették ugyan urukat és parancsolójukat Tarkacsut de hősiességükkel önállóságot nyertek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.