Kács, mint személynév:

A személynévi eredettel már többször foglalkoztam lásd Tarkacsu vagy a Kandra Kabos által említett tényeket miszerint „Különben a Kács –szó Kach A XIV-ik században is előfordul még, mint személynév.(Cod.Dipl. VIII.)”. Most a fejezet lezárásaként néhány tényadatot és magyarázatot szeretnék önökkel ebben a témában is megismertetni. Az időben az első írásos Kács személynévalak 1235- ből.

1235.Kach soproni főispánnak bizonyságlevele, hogy Buda soproni várjobbágy bizonyos fekvő birtokot tárgyazó peréről a borsmonostrai apátság érdekében barátságos úton lemondott.

Nos Dei gracia Kach Comes Suprvniensis notificamus tam presentibus quam futuris: quomodo Buda jobadio Castri Supruniensis de uilla eiusdem, cum suis cognatis citauit monachos 276de Monte Sancte Marie in nostram presenciam, et cum eis litigauit pro terra Bayke, et molendino, et domibus eiusdem Baike, et omni cultura supradicte terre; taliter, quod dicta terra per Baike Ecclesie donari non posset. Nos autem intelleximus, ut eam ipsam cum pugilibus terminarent. Inde uero item de illa pacem fecerunt, et terram cum suis pertinencijs, pro qua litigabant, Buda cum suis ceteris cognatis Ecclesie dicte dimisit tali modo, ut si deinceps lis de terra illa per Budam uel suos cognatos oriretur, litigare non posset, nisi B pecuniarn soluerent, quam terra dicte Ecclesie ualeret. Similiter si Abbas de ea causa litem moueret, simili iudicio remaneret. Et ne inposterum posset uiolari, sigilli nostri munimine roborauimus, anno gracie M°CC°XXX°V°.

Forrás:Eredetie bőrhártyán, melynek pecsétje elveszett, a budai kir. kamarai levéltárban.

1260. IV. Béla király Dubuk/Dobak ispán rokonainak, Watik/Vatzik fiainak, Mar-cellusnak, Batur/Bathor-nak, Supk/Subk-nak és Hrabur/Hrabor-nak Hernoch nevű földjét Máté tárnokmesternek és pozsonyi ispánnak adományozza, de ezért cserébe visszaadja nekik Strogar földjét, amelyet egykor elvett tőlük és udvarnokjainak adott, továbbá nekik adja Kelene földjét, amelynek Fedemes-i Jacou/Jako földje felé eső fele a honti várhoz (Hunthiensis) tartozik, ahol Wisk/Wtysk fia Mych, Bedeech fia Péter, Kaach, Sebestyén, Lesták fia Luka várjobbágyok élnek, de tőlük ezt a földet kilenc márkáért megvette a király Marcellus, Supk, Batur és Fírabur részére. Kelene birtok másik felét, ahol Morus-i Budou/Marus-i Vudov és Bors/Abond várjobbágyok élnek, a király elcserélte a szintén a honti várhoz (Hunthiensis) tartozó két ekényi Arebogosth/Terbegech földre, majd ezt is Mar-cellusnak, Supk-nak, Batur-nak és Hrabur-nak adta. Kelene birtokba az esztergomi káptalan, Fedemes-i Jacou és más szomszédok jelenlétében az új tulajdonosokat beiktatták és a föld határait leírták. Az oklevelet Pál, pozsonyi prépost írta.

Átírta Zsigmond király 1398. szeptember l-jén kelt oklevelében. Jelzet: 1-1-50., 3053. DF 281842. Tartalmilag átírta Báthori István országbíró 1435. december 4-én kiadott oklevelében. Jelzet: 1-2-107., 3115. DF 281900.

Eredeti oklevél: Esztergomi káptalan magánlevéltára, 17-1-1.

Forrás:Kiadása: Wenzel XI. 481., Magyar Sión II. 779.p., Knauz II. 102., MES I. 458., Marsina II. 660. (1260. október 14. elöttre datálja) Regeszta: Reg.Arp. I. 1245.

Kivonat: Fejér IV.3.12.p. és 30.p., Wenzel VII. 372., Kubinyi I. 46.

„1270-ben Csalomiai Miklós és Paznan Szelény nevű föld miatt Horváth Wiesk fiát, Mihályt hívják perbe. 1276-ban Kach fia Miklós fia István, Leustak fia Lukács és Pouka fia Sebestyén 6 ekényi földet adnak el Benedeknek Horvátin…”

Forrás: Bakács István Hont vármegye Mohács előtt (1971)

1398. Szept. 2. „Szaniszló fia: Sandrinus meg felesége: Ilona és fiúk: Péter meg Helmech-i Domokos fia: István nevében, hogy patruelis frater-ük: Hwzymezew-i János fia: Péter György-nap (ápr. 24.) táján jobbágyával: János fiával: Nezter-rel Szaniszló anyja egyetértésével, beleegyezésével, buzdítására és akaratából Michaelem filium predicti Sandrini, fratrem videlicet Petri et domine Elene antedictorum uterinorum gyalázatos módon megölték az ő igen nagy sérelmükre; ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek egyike tudja meg az igazságot; majd azt írják meg neki. Kijelölt királyi emberek: Nicolaus f. Laurentius, Albertus, Stanizlaus filii Benedicti de dicta Helmech, Nicolaus, Laurentius filii Jacobi de Kach, Dominicus de Davidhaza, Georgius, Nicolaus filii Ladislai de Kystarnolch, Jacobus, Johannes de Homok, Thomas, Mathias filii [...], Ladislaus de Dobron…”

Forrás: A Leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozat oklevelei

1423. Máj. 15. (Bude, sab. p. assens.! Domini) Zs. a pozsonyi káptalanhoz. Elmondták neki Eysneinfrank (dictus) János Swecheth-i tributarius nevében, hogy ő a Pozsonyi!) megyei Rayka birtokon egy sessio felébe, amely őt vétel jogán illeti meg, be akar menni; ezért megparancsolja a káptalannak, hogy küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike a szomszédok és határosok összehívása után vezesse be Jánost abba, majd iktassa azt részére minden haszonvételével és tartozékával vétel címén örök birtoklásra, az esetleges ellentmondókat idézzék a királyi jelenlét elé és ugyanoda tegyenek jelentést is. Kijelölt királyi emberek: Petrus, Johannes de Kach, Sigismundus f. Egidi de Kyralyfia, Johannes Thumpek de Orozvar, Petrus Graff de Gadondarff, Hans Tumpek de Orozlan.

Forrás: Pozsonyi káptalan orsz. lt. 5-7-1. (DF 226017.)

1674 [ ] „Kecse [Kacs] Lukács túri jobbágy Bánréve [Bán-rév] halászatát

használandó 10 ezüst talléron egy évi bérbe vette s ezért neki pecsétes jegy adatott, hogy másfelől ne háborgattassák, 1674-ben. Mumin szolnoki adószedő." (57. p.)

1674 [ ] „Kecse [Kácsy Bálint, Kecse [Kacs] Lukács és Kis Pál túri lakosoknak a

szántóföldet egy egész évre 8 ezüst talléron bérbe adtuk, mely tekintetben, hogy mások által ne háborgattassanak kezeikbe jegy adatott, 1674-ben. Húszéin kis hübérenc." (44. p.)

Forrás: Benedek Gyula Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)

1715.Bisztricza, Bisztircsény, Besztercsény, Bars, Bystričany, SK

Vásárhely: Oszlány, Privigye

Adózók neve: Martinus Hagara; Martinus Vertej; Joannes Hinter; Joannes Szlepka; Martinus Kacs; Martinus Gondian; Martinus Provik; Valentinus Styefko; Emericus Bartko; Stephanus Michalko; Gabriel Bulik; Georgius Szukenyik id.; Georgius Szukenyik ifj.; Kovács; Stephanus Obert; Joannes Gyuracska; Joannes Salga; Joannes Hakely; Joannes Dudaj; Michael Dudej; Joannes Kovács; Thomas Kacs; Georgius Birga; Georgius Kiraly; Sivka; Mathias Huban; Simon Lehoczky; Bartholomaeus Huszka; Georgius Schuda; Stephanus Kurtyik; Georgius Tyetno; Mathias Krajcsin…

Oldalszám: 99, 100, 101, 300

Forrás: Magyar országos Levéltár

  Részletek az eredeti 1715 ben keletkezett dokumentumból (Forrás:MOL)

A XIV. században keletkezett oklevelet nem volt szerencsém megtalálni amire Kandra Kabos hivatkozik de sokkal előbbieket viszont igen és mint láthatják szép lassan a Kács személynév átalakul jelzővé majd vezetéknévvé.

A vezetéknevek kezdetben az egyező keresztnevű emberek megkülönböztetése miatt jelent meg, leggyakrabban az illető szakmájára (pl: tímár, kovács, szabó), kinézetére (pl: kis, nagy, vagy akár medve, utalva nagy termetére) vagy belső jellemzőire (pl: bátor, vitéz, fukar) utalt. Ez a név általában nem öröklődött, de fokozatosan a „Vitéz Mihály, Béla fia” forma miatt egyre gyakoribb lett, hogy ez a ragadványnév egy egész családot vagy több nemzedéket is jelölt. Más kultúrkörökben a vezetéknevet az apa (patriarchális társadalmakban legalábbis) keresztneve helyettesítette, „Mihály fia Béla” formában. A származás megjelölésére használták a de genere (nemzetségből) kifejezést a kora középkorban. Körül-belül a 14. századig volt használatos a keresztnév mellett az apa vagy valamelyik előd nevével, esetleg a lakóhely elnevezésével kapcsolatban. Például: de genere Dénes = Dénes fia, rövidített formája „de”, Dénes de Zala = Zalai Dénes. A családnevek kialakulásával általános használata megszűnt. Leonardo da Vinci neve is hasonló eredetű, aki az olasz Vinci nevű város melletti kis faluban (Anduan) született. Magyarországon az 1400-as évek elejétől már igyekeztek pontosítani minden személyt, apja nevével, foglalkozásával, vagy a lakóhellyel. Míg eredetileg abszolút nem lehetett változtatni sem a családnevet, sem a keresztnevet, 1816-ban I. Ferenc új rendeletet adott ki, amely lehetővé tette azt, hogy kancelláriai, majd később belügyminiszteri engedéllyel a családnevek megváltoztathatóak. A keresztnév-változtatást az egyház büntette. Magyarországon a vezetékneveket II. József tette kötelezővé 1787-ben, ezzel alakult át a szokásból hivatalosan azonosító adattá.

De mielőtt ezt a fejezetet lassacskán lezárnám, még egyszer visszatérek a Kács személynévi alakhoz. Jogosan gondolkodunk el azon mi alapján adták valakinek a szülei a Kács nevet valószínűleg hagyományból vagy a baba valamilyen jellemző tulajdonsága miatt. Itt nem feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy kacska lába vagy keze volt, hanem akár a göndör hajra is vonatkozhatott természetesen az átlagtól eltérő görbébb végtagokat sem zárhatjuk ki. A Kács személynévi alaknak természetesen női változata is létezett ezért én azt feltételezem a névadásnál komoly szerepet játszhattak a külső tulajdonságok. A női változat a Kachy forma volt.

Kachi 1281/1283: Kachy

Forrás: Női neveink az Árpád-korban Az Árpád-kori személynévtár (1000-1301) alapján

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék

A szepesi káptalannak bizonyságlevele, hogy Vnd János comes fiainak beleegyezésével férjhez menő leányának Kachynak Thorkw nevü földet átengedte. 1281.

Capitulum Ecclesie Beati Martini de Sypus presens scriptum inspecturis salutem in eo qui creauit omnia et guber-nat vniuersa. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futurisharum serie uolumus peruenire,quod cum Comes Jan Vnd cum filijs suis, Ewgin videlicet et Petro, ad nostram accedentes personaliter (presenciam) ex vna parte, ab altéra uero Symou gener ipsius cum quatuor filijs suis Petro, Paulo, Dominico et Laurencio coram nobis personaliter constituti; idem antedicti Jan et filij sui de consensu communi confessi sunt oraculo viue uocis, quandam terram eorum bereditariam, que wlgariter nuncupatur Thorkw, existentem inter duos riuulos Veresabna uocatum et Neneewyz, prenotato dicto Symoni genero ipsius, et filie sue que uocatur domina Kachy, et per ipsam filiam nepotibus suis in filios filiorum iure perpetuo possidendam, tenendam et babendam, et per cuncta tempóra irreuocabiliter optinendam certis metis et antiquis ubique distinctam. Vt autem hec donacio et assignacio perpetue firmitatis robor optineat, et ne processu temporum per quempiam in irritum retractetur, ad instantem peticionem utriusque partis presentes litteras eisdem concessimus nostri sigilli munimine roboratas. Dátum anno Domini M° CC° octuagesimo primo.

(A azepesi káptalannak 1283-ki átiratából; a budai kir. kamarai levél-tárban.)

Forrás: Wenzel Gusztáv Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. IX. 1272–1290. (Pest, 1871.)

Valamint végül, de nem utolsósorban egy nagyon érdekes tanulmány részlete, ami sajnos ugyanúgy nem kínálja fel az egyetlen és valós megoldást a Kács szó származásának eredetére.

Kniezsa István

Erdély víznevei

„A víznevek minden területen a legrégibb és egyben a legszívósabb földrajzi nevek közé tartoznak. A folyónevek régibbek a helységneveknél, mert minden nép a birtokba vett területnek először a földrajzi adottságaival ismerkedik meg és nevezi, el őket s csak azután kerül esetleg sor az állandó letelepülésre. A folyóknak nagy jelentőségük van a letelepedett életmódot folytató népeknél és a nomádoknál egyaránt. Az utóbbiaknál ezek még fontosabbak, mert a tájékozódás lehetőségét biztosítják. A folyónevek szívósabbak is, mint a helységnevek. A helységek elpusztulhatnak, lakóikat kiirthatják, rabságba hurcolhatják, vagy szétkergethetik és nevük könnyen feledésbe merülhet. Ezzel szemben a folyók és nagyobb patakok neveinél ez a legritkábban fordul elő. Egyrészt, mert a folyó nem pusztul el, másrészt, mert a folyót nemcsak egy aránylag nagyon kis körzet lakossága ismeri, mint a helységneveket, hanem a folyó neve a folyó folyása egész hosszában élő lakosságnál van elterjedve. Bármilyen katasztrófa is érje a terület népét, valószínű, hogy valami csekély lakosság mindig marad valahol egy nagyobb folyó közelében. Ez a csekély lakosság pedig már elegendő ahhoz, hogy a folyó nevét fenntartsa és az új jövevényeknek közvetítse. Ez az oka annak, hogy olyan területen is, ahol minden ókori város neve eltűnt, a folyók egy része ókori, sőt őskori múltra tekint vissza. Pl. míg Észak-Pannoniában egyetlen római város sem maradt meg (Carnuntum:Deutschaltenburg, Brigetio:Ó-Szőny,Solva: Esztergom, Aquincum: Buda, Arrabona: Győr, Intercisa:Dunapentele, Sopianae: Pécs, stb.), Addig a folyók neve közül néhány a római kor előtti idő óta a mai napig él: Rába (Arrabo),Marcal (Mursellus) és Zala (Salle, Sala). Ugyanezt látjuk Erdély területén is. Nyoma sincs a római városneveknek (Sarmiseghetuza:Várhely—Grădişte, Apulum: Gyulafehérvár—Bălgrad, Potaissa:Torda—Turda, Napoca: Kolozsvár—Cluj, Porolissum: Mojgrád—Moigrad), ezzel szemben a folyók nevei (Tisza, Szamos, Körös, Maros, Ompoly, Olt, Temes és Berzava ) ma is megvannak. A folyóneveknek ebből az állandóságából és régiségéből önként következik, hogy egy terület legrégibb néprajzi viszonyainak kutatását a folyónevek vizsgálatával kell elkezdeni. Ez főleg arra ad feleletet, hogy a kérdéses nép a beköltözése idején hol, milyen népeket talált. Azonban nem minden víznevet jellemez az állandóság. Ez csak a nagy folyók és nagyobb patakokra vonatkozik. Ezzel szemben a kisebb, egy, esetleg két helység határán keresztülfolyó patakok nevei még a helységek neveinél is változékonyabbak. E patakok neveit ugyanis legtöbbször már a szomszéd község sem ismeri, így egy helység lakosságának kicserélődése esetén a patak neve legtöbbször feledésbe merül. De a lakosság kicserélődése nélkül is könnyen eltűnhet a név, ha a patak a helység egyetlen vize. A helység népe ugyanis rendesen a patak-nak, a szomszéd helységek pedig az illető helység patakának nevezhetik. Ilyen névváltoztatásra igen sok adatunk van. Erdély területén ilyenek pl. a Kecsedipatak (régen Ménes), Lozsárdi patak (régen Orbó), stb. Az alábbiakban Erdély és a vele összefüggő nyugati területek folyóinak és nagyobb patakjainak magyarázatait adom. Nagyobb patakok alatt azokat a vizeket értem, amelyek legalább három-négy községen keresztül folynak és így feltehető, hogy nevük régi és a helységektől függetlenül alakult. Ez utóbbi okból általában nem tárgyalom azokat az egyébként hosszabb patakokat, amelyek nevüket a mellettük fekvő helységek valamelyikétől nyerték és a régi korból nincs rájuk adatunk. Ezekről ugyanis feltehető, hogy mai nevük nem eredeti. Ez különösen akkor valószínű, ha a helynév, amelytől a patak a nevét nyerte, személynévből származik. Kivételképen azonban akkor is tárgyalom a mellettük fekvő’ helységekkel azonos nevű patakokat, ha a vízre egyébként régi adatunk nincs,de ha a név jelentése alapján valószínű, hogy a víznév volt az eredeti (ilyenek pl. Sebes, Fenes, Dézna, Ludas, Gyógy, Bisztra, Árapatak stb., stb)…”

Ha egy rövid elemzésbe kezdünk, az ismertetett dolgozat részlete alapján a következő megállapításokat tehetjük. Tehát ha a víznevek a legszívósabb földrajzi nevek közé tartoznak, akkor Kács a nevét a földrajzi adottságai alapján kapta. A mai patakmeder nyomvonala nagyon kevés természetes kanyarulat kivételével szinte egyenesen szeli át a völgyet. De valamikor nem volt ez így elég csak megemlítenünk a mai kis-malmot vagy az égett- malmot ahol előbbinél kb. 30 méterre utóbbinál legalább 100 méterre halad el a patakmeder. Sőt a kismalom esetében ma a meder mélysége legalább 3 méterrel alacsonyabban van, mint ahogyan annak lennie kellene. Gondolom, senki nem feltételezi azt, hogy szivattyúzták a vizet a malomkerékre. Itt hívnám még fel a figyelmet a Kácsi víz (Kácsi patak) különlegességére, mert ugye, mint már ismertettem a patakmedret több természetes „vízesés” tagolja. Vagyis akár síkban akár térben nézem a Kácsi patakot bizony kacskaringós hajlik és görbül. Rögtön következik az első ellentmondás az 1567.évi urbáriumi összeírásban az alábbi adatok szerepelnek

„Abbatia Kaach: üresen

6 jobbágy – 3 puszta ház – „Molendinum grisaceum” – „karló” nevű a Kapás-patakon – dézsmájukat borban adják – nagy kiterjedésű szántóföldjeik vannak.”

A mai Tibolddaróc és Bükkábrány között a Kácsi vizet Kapás-ként említik. Feltételezem az információt szolgáltatók nem az őslakosságot képezték, de ezekben a vérzivataros időkben ez egyáltalán nem meglepő. A tanulmány szerint bátran kijelenthetjük, a Kács víz a nagyobb patakok közé tartozik mivel kezdetben három Kács nevű településen majd Ábrány mellett elhaladva Nyárádnál egyesül a Latori (váraljai) patakkal. Megérkeztünk a következő ellentmondáshoz Anonymus sem valamint az általam ismert egyetlen oklevél sem említi a patak nevét csak patakról, folyóról és forrásról tesznek említést. Négy településből három ugyanazt a nevet viseli, mint a patak, sőt mint bemutattam a Kács személynév is volt. Így végezetül elérkeztünk ahhoz az örökérvényű találós kérdéshez, amely Kács nevének magyarázatánál is teljesen megállja a helyét „Mi volt először a tyúk vagy a tojás?”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.